Halálos homok

"A csónaktestek nagyokat csobbanva ringtak a vízen.
Egzotikus vízivirágként lebegett köztünk a szőke hajcsillag, rémítőn ringva a hullámok könnyed játékában, lassan szétterülve a víz felszínén. A csillag az ő arcát hordta. Az ő szeme meredt tágra nyitva a szenátorra.
Richard Roberts nem hajtotta le a fejét. Csak a szemét sütötte le, és görcsöt érzett a mellében, mintha tulajdon szívét kellene belélegeznie. Az állkapcsa kétségbeesetten őrölt, fogai csikorogtak, ajkait egymáshoz préselte.
...
Ha meghallom újra a nyomozó hangját, túléltem. Olyan megbízható és nyugodt volt, mint egy orvosé. Mit mondjak neki? Nem szabad rágondolnom...
- ...dőrőrszoba...
- Önnel beszéltem?
Lent becsapódik egy ajtó. Valaki van a házban. Lépések felfelé, letompítottak, leskelődők, alattomosak.
A barokk komód a felügyelő képmását veszi fel. Hogy is hívják? A hangja nehéz, tompa:
- ... aggályai saját személyével kapcsolatban...?
Fuvallat valahonnan. Ajtót nyitottak, majd becsukták."