Beavatás

Pár évvel ezelőtt egy közel százesztendős szobrászművész műhelyében modellt álltam a mester egyik tanítványának, aki portrém mintázásához agyagot használt. Ezt a műhely közepén levő csapóajtó alól egy gödörből szedte ki, hogy miután elkészült a fejjel, gipszmintát vegyen róla, és visszadobja a gödörbe. Kissé beleborzongtam, amikor megtudtam, mi lesz a "sorsom", de jobban megdöbbentem, amikor elmesélte, hogy korábban itt mintázták Móricz Zsigmondot, Szabó Dezsőt, Babits Mihályt, magyarán az én fejem az ő fejükből vétetett. - Mintha teremtést játszana a művész, a Világegyetem Nagy Építőmesterét utánozva tépelődtem -, így a szobrászkodás nem más, mint a porból lettünk, porrá leszünk középső fázisa, a művészet segítségével egyfajta beavatás. A rólam készült mű minderről természetesen nem tud beszámolni, még Michelangelo sem volt képes szóra bírni alkotását, hiába ütött rá kalapácsával, ezért aztán úgy éreztem, mégiscsak az én kötelességem, hogy valamit átadjak ebből a furcsa érzésből, az életből, aminek részese voltam. Ez a könyv tulajdonképpen üzenet jövendőbeli testvéreimnek. Útmutató, segédkönyv a keresőknek, hogy akkor is szólhassak hozzájuk, amikor már visszakerültem az agyagba, és csupán arra várok, hogy újra meg újra megtestesüljek.