Üvegtrón - puhatáblás

A fülszöveg elolvasása után úgy voltam vele, hogy nekem kell ez a könyv. A gyengéim azok a női karakterek, akik erősek és képesek küzdeni. Mivel Celaena egy orgyilkos, méghozzá az egyik legjobb, úgy gondoltam ez lesz a kedvenc könyvem amire régen vártam. A könyvben nagyon sok a leírás és részletesen mutatja be a világot és úgy éreztem, hogy a történetben egy helyben topogok. De a könyv felétől beindult a történet és kaptam egy izgalmas történetet. Celaenaról az első gondolatom az volt, hogy kapunk egy kemény főhősnőt. Ennek ellenére én nem éreztem annak. Nem illett bele nekem a képbe, hogy egy orgyilkos hogy szeretheti ennyire a bálokat, hogy képes legyen duzzogni is, mert nem viszik, vagy teljesen odavan a szép ruhákért, nekem túlságosan is hiú kis csitrinek tűnt, ami számomra nem tette hihetővé a kemény gyilkos szerepét. A két fiú közül én Chaol mellett tenném le a voksomat, de gondolom a sorozat végén Dorian herceg mindent vinni fog. Hozzáteszem mindkettő karakter szerethető volt a maga módján, de nekem a testőrkapitány közelebb állt a a szívemhez zárkózottabb természetével. Nehemia hercegnőt és Elenat úgy ahogy voltak imádtam, szerintem nagyon jól sikerültek, ők tényleg érezhetően kemény harcosok a saját helyzetükben. A király, Káin és Perringtont jól sikerült ellenszenves karakterek lettek, amiből még mindig felmerülnek kérdések. A könyv élvezhető volt a hibáival együtt is és kíváncsi leszek mi fog következni a következő részekben.

El kell mondanom, sosem szerettem igazán a high-fantasy könyveket. Talán túl magasra helyeztem a mércét azzal, hogy a legelső könyvnek a műfajból egyből Tolkient választottam, és ezután nem is nagyon sikerült olyan könyvet találnom, ami felért volna ennek a magasságáig. Vagy legalább megközelítette volna azt. Ezért aztán egészen meglepődtem azon, hogy Sarah J. Maas: Üvegtrón c. könyve mennyire belopta magát a szívembe. Jól kitalált, kerek történet ez. Cselekménye látszólag egy síkon halad, bár akadnak közben nem várt bonyodalmak, kisebb mellékutak, melyek arra hivatottak, hogy bonyolítsák azt. Ám ezek nem törik meg a cselekményvezetés fokozatos, lágy ívét, mely tökéletes kidolgozottsággal halad a kibontakozás felé. S bár ez a történeti ív nem túl pörgős, nem túl mozgalmas, mégsem tekinthető unalmasnak, vagy okafogyottnak, hiszen jelentős szerepet kapnak a karakterek, a háttérinformációk megismertetésében. Celaena újbóli beilleszkedése a valóságba, humorral teli, szarkasztikus dialógusai a férfi szereplőkkel, lassan feltáruló múltja és a háttérben sejlő, mind jobban feltáruló misztikum érdekfeszítővé, szórakoztatóvá teszi a könyvet, könnyen siklanak a lapok a kezünk között. S igaz ugyan, hogy kevesebb a vad, vérfagyasztó akció- és harcjelenet, mint ahogy azt a fülszöveg sugallja felénk, én ezt cseppet sem bántam. Kárpótol érte ugyanis a számos vicces vagy drámai jelenet, az írónő képletes leírásai, a váltott nézőpontok tarkasága. A könyv műfaját tekintve leginkább fantasynek mondható, s így magán viseli annak legtipikusabb vonásait, s világkidolgozottságát: leigázott országok, betiltott mágia, letűnt mágikus lények, zsarnok uralkodók. Néha jó lett volna kicsit többet, kicsit részletesebben látni belőle, de nem aggódom, lesz még bőven lehetőség bebarangolni Adarlan minden zegét-zugát, hiszen a könyv csupán bevezető kötete egy hatkötetes sorozatnak. Nyitott hát a lehetőség és én bízom benne, hogy egy erős kezdés után csak még jobbat kaphatunk!

Aki olvasta a Vámpírakadémiát, annak mondom, hogy Celaena nagyon hasonlít Rose-ra. Ezt a csajt egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Mind a 426 oldalon keresztül sziporkázik. Tényleg erős, talpraesett, női főszereplő, ami valljuk be mostanában kevés YA könyvben van jelen. Habár az elején voltak olyan botlásai az írónőnek, ellentmondások illetve karakter megnyilvánulások, amiktől majdnem kitéptem a hajam, na de hál' Isten ez nem tartott sokáig, elfejtjük, talán igaz sem volt. Imádtam a szarkasztikus, csípős visszaszólásait, a humorát, és azt, hogy nem lett szuperhősnek beállítva. Tetszett, hogy bár sokat megélt, főleg rosszat, mégis megtalálja az életben az olyan apró dolgokat, amik elkápráztatják, amik miatt érdemes küzdenie és ezt egyáltalán nem fél kimutatni. A lényeg, hogy nem csak az eszméletlen jó borító az egyetlen dolog, amiért megéri pénzt kiadni a könyvért. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, mert Celaena története engem megvett kilóra, és alig várom a folytatást. Az Üvegtrón egy fantasztikus kezdete egy jó sorozatnak.

Tegnap fejeztem be a könyv olvasását és mondhatom, hogy nagyon tetszett. Igaz voltak benne számomra kisebb hullámvölgyek, az eleje erősen indult, majd mintha a közepén picit nyugisabbá vált volna, de a vége újra ütősre, pörgősre, izgalmas lett! A végére már nem tudtam letenni, mert nagyon kíváncsi voltam ki lesz a bajnok...Azt sejteni lehetett, hogy aki a végső küzdelemre marad annak nem lesz egyszerű dolga a bajnoki cím megszerzéséért! Jó volt az egész könyv hangulata, nagyon beleélhetővé, elképzelhetővé tette az írónő mind Távolvéget, majd a palota hangolatát, helyszíneit! Az, hogy a palotában barátokra lelt Celaena azon cseppet sem csodálkoztam, mert hiába egy kemény, bátor orgyilkos, azért nagy szíve van és ha megnyitja azt másoknak, akkor igen is nagyon meg lehet szeretni őt! Látható ez abból is, hogy Fürge nevű kutyusa is, hogy megszerette gazdáját, már pedig tudjuk, hogy az állatok ösztönösen érzik ha valaki igazán és őszintén szereti őket! A szerelmi szál is nagyon aranyosan és lassan bontakozik ki, bár mintha nem igazán tudna választani a kapitány és a koronaherceg között. De megértem, mert mind a két férfi teljesen más, de az közös bennük, hogy a végsőkig védelmezik az orgyilkost! Lényegében az, hogy vörös pöttyös könyv ne zavarjon meg senkit, nem egy ";nyálas" könyvről van szó, tehát abszolút ajánlom fiúknak is!

Nagyon tetszett a könyv!! Izgalmas, pörgős, cseppet sem túldimenzionált történetről van szó! Mind a három szereplőt a szívembe zártam!! Én Celaena helyében nem tudnék választani az biztos!! Ajánlom minden kalandvágyónak! Akár fiúknak is, mert szinte semmi csöpögős jelenet nincs a könyvben, vagy nagyon enyhén.

Huhh, hát nekem iszonyatosan tetszett ez a történet. Mondjuk, mint orgyilkosos történet, nem pont erre számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyi szerelmi szál lesz benne, és hogy Celaena ahhoz képest hogy orgyilkos, ilyen sok hiúság lesz benne a külsejével és a megjelenésével kapcsolatban, szóval ezek meg is leptek a könyvben, de alapjába véve nagyon jó volt. Olyan könyv lett, ami valahogy nagyon közel került hozzám, nagyon megszerettem, és tuti, hogy még lesz is olvasva a jövőben többször is. Alig várom már, hogy a folytatását is olvashassam.

Számomra az első rész nem volt annyira izgalmas és lehengerlő, mint a többi rész. Azok sokkal érdekesebbek voltak. Az első részt kicsit unalmasnak és vontatottnak éreztem. Ennek ellenére jó olvasmány, és érdemes elolvasni. A sorozat többi része pedig fantasztikus.