Az első halál után

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, sok vitát kiváltó történetét tartja kezében az olvasó. Szerzője, az egykori újságíró, Robert Cormier teljesítményét J. D. Salingeréhez és W. Goldingéhoz hasonlítja az angolszász kritika. A fordulatos regény a terrorizmus vállalásának és elutasításának drámája. A színhely egy álmos amerikai kisváros határában álló, elhagyatott völgyet átívelő híd s rajta a Busz. A járműben egy rakomány kisgyereket terroristák tartanak túszként, hogy követeléseiknek így adjanak nyomatékot.
A szereplők közül felejthetetlen marad Miro, a 16 éves terrorista fiú, Artkin a kommandó mindenre elszánt parancsnoka, akit Miro istenként tisztel, s végül mégis a halálát hozza; Kate, a buszt vezető lány, aki az emberi helytállás szimbólumává magasodik. És Ben, a Tábornok mit sem sejtő, szerelmes kamasz fia, akinek sorsa azt példázza, hogy az első halál nem feltétlenül az utolsó. Vagy a Tábornok maga, a pszichológiai hadviselés gátlástalan professzora, aki kénytelen felfedezni, hogy éppen saját magát nem ismerte eléggé. A történet szereplői - felnőttek és gyerekek - ébren álmodják meg a túszdráma lázálmát. Bebizonyosodik, hogy ártatlanul is lehet valaki szörnyeteg, hogy a bátorság és hősiesség sokféle formában jelenhet meg, nem utolsósorban a szűkülő gyávaságéban; az önmagában helyeselhető, igaz, őszinte politikai meggyőződés sem lehet menlevél az embertelenségre.