Gólem

A Gólem páratlan sikerének egyik összetevője Meyrink Prágája, amiről később, a Walpurgis-éjben így ír: ,,Nincs a világon még egy olyan város, mint Prága, amelynek az ember olyan szívesen fordítana hátat, ha ott él, és ahová úgy visszavágyna, alighogy elhagyta." Szemére vetették, hogy az ő Prága-képének vajmi kevés köze van ahhoz a nagyvároshoz, amivé Prága az első világháború előtti évtizedben fejlődött. Kétségtelen, Meyrink szívesebben tekint a múltba, műveiben a régi Prága jelenik meg, amelynek sajátos légkörében a gettó legendái ötvöződnek a cseh nép mondáival. A Löw rabbi által alkotott, életre keltett agyagfigura, a Gólem legendája olyan kézzelfoghatónak tetszett, hogy utánjárásra késztette a már idézett E.E.Kischt, Prága másik szerelmesét. Mászóvasak segítségével felkapaszkodott az Altneu-zsinagóga padlására, ahová a rabbi - állítólag - az agyagfigurát elrejtette, de semmit sem talált. A hiábavaló keresésről szóló tudósítása azonban a Gólem-téma reneszánszához vezetett.