A meghasonlott tudat világképe

Mivé válik a klasszikus polgári filozófia emberideálja, felséges ígérete? A régi filozófia nagy képviselői - főleg Hegel - ígérete, törekvése: az egyénnek és az embernek mint nembeli lénynek egysége, az emberi lényeg integrációja. A klasszikusok epigonjai már nem néznek szembe a polgári lét és tudat formáinak ellentmondásaival és felbomlasztják a haladó polgári hagyományokat. Az imperializmusban az új polgári világkép keretében az integráció hajdani felséges ígérete - mint Thomas Mann "Doktor Faustus" c. regényében mondják - "svindli"-nek tűnik. A kor meghasonlott polgári tudatának világképét elemzi a szerző filozófiai, etikai, esztétikai vonatkozásban.
A kötet nemcsak jelentős polgári iskolák (újhegelianizmus, analitikus filozófia, fenomenológia, egzisztencializmus, hanem azt is bebizonyítja, hogy a klasszikus polgári filozófia felséges ígéretét csak a marxizmus és a munkásosztály tudja valóra váltani.