Túlélőkönyv vezetőknek

Ez egy olyan riportkönyv, ami a szerző multinacionális cégeknél eltöltött húsz éves felső vezetői munkája során gyűlt élményekből íródott. Döntően az emberi tényezőkről, a vezetői helyzetgyakorlatokról szól. A könyv erős oldala a vezető és a vezetettek lelki folyamatai bemutatása. Viselkedési lehetőségeket tár elénk akár munkánk átvilágításai alkalmával, akár a bukás átvészelésére is. Élményszámba menő példákat ad új munkatársak felépítésére. Tárgyalja az ösztönök és a szerepjátékok szerepét a vezetésben. A könyv nem szakkönyv, inkább romantikus, humoros riport. Ha például történelmi és dialektikus áttekintésben tárgyalja a munkahelyi lopás kérdését, és az ellene folytatott harcot, azt nehéz nevetés nélkül megállni. A multi cégek (Mai Nap és Népszabadság szerkesztősége, szerencsejáték szervező, a legnagyobb hazai nyomda, stb.) önmagában is érdekes belső élete színesíti a túlélésről szóló színes történeteket.A szerző így ajánlja: ,,Ezt a Nagy Vidám Túlélőkönyvet, főleg nők fogják élvezni - függetlenül attól, hogy esetleg nem is akarnak vezetővé válni. Még! Szerencsém volt: mindvégig élvezni tudtam a vezetést. Ismerőseim, barátaim vettek rá, hogy elmeséljem: hogyan lehet talpon maradni, sikeresnek lenni nagy, és eltérő multinacionális nagyvállalatoknál megszakítás nélkül ilyen sokáig."Kőhídi ImreSzolnokon születtem, 1951-ben, - Apám épp börtönbüntetését töltötte ekkor, politikai okokból, hát persze. Alaptermészete, az igazságkeresés, rám is átöröklődött; már a Verseghy Gimnáziumban se tartottak problémamentesnek. Kalandos felvételik után - amiken Apám 56-os múltja segített kiesnem a pixisből - végül a Műegyetemen, Heller Lászlónál volt szerencsém jeles diplomát szerezni. Negyven évnyi munkámból - előzetes szándék nélkül - végül 38 évet vezetőként dolgoztam végig. Ebben a Műegyetemen felvett vezetőképző melléktantárgy adta a hitet, hogy ez tanulható; és aztán további stúdiumokon alakult ki bennem a szaktudás is ahhoz, hogy húsz évet dolgoztam végig multinacionális cégek felsővezetőjeként. Nyolc munkahelyem volt ez alatt, tehát nem csak hittem, de tartottam is az öt évnél nem több egy munkahely/munkakör szabályt. Egy dolog vezetett: élvezzem!Egy mondatban. Csak az az ember a fontos, akivel dolgozol; aki mindig egyedi, megismételhetetlen ember, személyesen rászabott bánásmóddal - mert belőlük kell kibányásznod csapatod, s végül saját sikereid is. Két mondatban. Családjaid, szerelmeid higgyenek benned, s támogassanak, akár vitákkal is. Talán ennyi.