A sakk az én keresztem - Portisch Lajossal beszélget Kocsis L. Mihály

Úgy éreztem, hogy a sakkot a Jóisten adta nekem (szó szerint isteni ajándék), és ezzel nem szabad visszaélnem. A "civilben" elkövetett bűnökkel valahogy jobban el tudtam számolni, mintha a sakkban követtem volna el, akár csak hasonlókat. Csalni! Hogy visszavegyek egy lépést! Hogy megbeszéljek egy folyó partit, vagy akár csak jegyzeteket készítsek mérkőzés előtt, amit a mellékhelyiségben aztán előveszek... Nem. Ha ilyesmit megtettem volna a győzelem érdekében, akkor nincs tovább. Valahogy úgy éreztem, hogy, még ha Isten megbocsátaná is, én magamnak nem. Éppen azért, mert akkora ajándéknak éreztem, hogy, még ha Isten megbocsátaná is, én magamnak nem. Éppen azért, mert akkora ajándéknak éreztem a sakkot, hogy az ezzel kapcsolatos fogadalmamat semmiképpen sem sérthettem meg.