Útközben

Vannak az életben pillanatok, amikor Magyarország olyannak látszik, amilyen lehetne: optimistának, igazságosnak, békésnek és biztonságot adónak. Ilyen pillanat volt a közelmúltban, amikor az ARC-fesztiválon Oláh Ibolya énekét hallgattam: "Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország..." Akik ott hallgattuk a dalt, biztosra vehettük, hogy hamarosan úton-útfélen ezt dúdolja majd mindenki. Nyilván azért, mert azt fogalmazza meg, ami közös bennünk. Azt, hogy nem egyszerűen szeretjük ezt az országot, de készek vagyunk tenni is azért, hogy valóban olyan legyen, amilyen lehetne. Engem is ez az érzés ösztönzött e könyv megírására. A haza tettrekész szeretete.
Nekem persze mások az eszközeim, mint egy dalszövegírónak vagy egy zenésznek. Politikus vagyok, aki az ország jövőjét közvetlenebbül befolyásolhatom, mint más. De ami legalább ilyen fontos: baloldali ember vagyok, és nem csak azért, mert soha nem felejtem el, honnan jöttem; azért is, mert nem tévesztem szem elől azt sem, hova akartam, és akarok eljutni másokkal együtt. Egy jobb Magyarországra, ahol a gyermek későbbi helyét az életben végre nem családi származása, hanem szorgalma, tehetsége és munkája jelöli ki. Ilyen egyszerű ez. Persze mindig könnyebb tisztán látni a célt, mint ismerni és megtenni az utat, ami odáig vezet.
Innen nézve ez a könyv nem más, mint az egyik útvonal-lehetőség a sok közül. Számomra mégis a legfontosabb. Ez az irány az, amelyben hiszek.

Gyurcsány Ferenc