Monyómesék

Gergely Edó első mesekönyvének szereplői láthatatlanok de a gyerekek, az állatok, a szeretni tudó emberek könnyen felismerik a monyókat még akkor is, ha éppen plüssmacinak álcázzák magukat. A csatornában, kulcslyukakban élő apró lények roppant kíváncsiak egymásra és a külvilágra, elmosogatják az otthagyott kávéscsészét, örülnek és búslakodnak, szerelmesek lesznek és gyerekeik születnek. Nagyjából úgy élnek, mint ahogy mi, emberek élünk, vagy szeretnénk élni csak éppen monyósan.