A láng szívében

Czipri Éva vegyész volt, két kisgyermek anyja, és nagyon fiatalon, harmincegy éves korában halt meg, tragikus szerencsétlenség folytán, 1974-ben. Válogatásunk költői kibontakozásának, fejlődésének java termését gyűjti egybe 1960-tól haláláig. Igen tehetséges volt, amit számos kiérlelt, jó vers igazol, de még a kevésbé kiforrottak is sejtelmesek, izgatók és sokat ígérők, egy született költő művei, egy olyan valakié, aki minden bizonnyal jelentős alkotóvá érhetett volna, ha jut rá ideje. Csupa nyugtalanság és remegés minden verse, csupa keresés, varázslat és áhítat. Érzékeny, sebzett idegzetű ember keresi bennük riadtan, kétségbeesve és mégis reménykedve a fogódzót, a megbízható, szilárd pontot, amiben megkapaszkodhat, ami választ adhat gyötrő kérdéseire. Gyöngédségre és szeretetre, bizalomra vágyik, de a szerelemben sem talál megnyugvást, legfeljebb időlegesen. Alig lehet megrendülés nélkül olvasni az otthonért, a családi élet nyugalmáért, a gyermekeiért aggódó sorait. De nemcsak a magánélet foglalkoztatta, élénk érdeklődéssel figyelte a külvilág eeseményeit is. Többnyire éretten, magabiztosan, érzékletesen fogalmazott, és korán kialakította maga számára egy szuverén, hiteles költői világot. Növényien tekergő és lebegő, látomásos és panteisztikus, gyakran csak hangulatokból építkező mégis opálosan ragyogó, szuggeztív világ ez, amelybe egyre természetesebben illeszkedtek be a fogalmiság feszesebben megformált alkotások, feltehetően még utolsó, érettebb korszakában. csak sajnálni lehet, hogy igéretes további fejlődését megakadályozta a halála.