A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei

E tanulmány több célt is tűz maga elé. Egyrészt megkísérli bemutatni a modern lélektan és szociálpszichológia egy igen nagy ütemben fejlődő és mind fontosabbá váló kutatási területének eredményeit és problémáit. Másrészt - és ez lényegében a fő célkitűzése - ismerteti az emberi magatartás új, tudományos szemléletét, amely a korábbi szemléleti módoknál nagyobb mértékben képes megragadni, elemezni és kifejezni az embert a maga egyedi bonyolultságában és társas relációiban. Harmadrészt felvázolja, hogyan fejlődött ki ez az új kutatási terület és szemléleti mód a pszichológia és a társadalomtudományok történeti folyamatában, melyek a gyökerek és a fejlődés lényeges impulzusai. E cél magában foglalja azt a törekvést is, hogy a kommunikációs szemlélet és kutatás integratív jellegét és hatékonyságát is bizonyítsuk, hiszen láthatóvá válik majd, hogy a régebbi problématerületek és megközelítési módok értékei, maradandó elemei mind értelemteljes helyet és szerepet kapnak a kommunikáció gondolatkörében. Negyedszer pedig a tanulmány adalék a tömegkommunikáció - elsődlegesen a rádió és a televízió - társadalmi jelenségének megértéséhez és a tömegkommunikáció személyiségre gyakorolt hatásának korszerű kutatásához. Adalék csupán és nem teória, hiszen a tömegkommunikáció a rendkívül bonyolult problémák egész halmazát rejti magában, ezeknek jó része mai ismereteink és koncepcióink alapján még nem kutatható olyan tudományos igényességgel, amely a mai vizsgálati módszerek és elméletek mellett a társadalomtudományoknak már sajátja; de ezen túlmenően is a tárgyalandó kérdéscsoport, a közvetlen emberi kommunikáció témája csupán egy vetület megvilágítását teszi lehetővé.