A szerző meséli: 2008-ban történt, hogy meghívtak a Paul Newman amerikai filmszínész által alapított magyarországi Bátor Táborba, ahol daganatos és egyéb krónikus (mondjuk ki: sokszor halálos) betegségekben szenvedő gyerekeket nyaraltatnak évről-évre. Feladatom íróként az volt, hogy rátaláljak a varázslatra és a csodára ott, ahol - sokan úgy hihetnék - ezeknek semmi helyük. A Csudafurula című mese, amit a táboros gyerekekkel együtt írtunk, fityiszt mutatott ennek a tévképzetnek.A Kiadó minden megvásárolt példány árából 100 forintot átutal a Bátor Tábort fenntartó alapítványnak.Böszörményi Gyula1964-ben született Miskolc szocreál valótlanságában. Első írását 16 évesen publikálta, azóta is folyamatosan dolgozik. Pályakezdőként kisregényei (Kucó, Villamostangó) jelentek meg, majd számos műfajt kipróbálva (sci-fi, thriller, fantasy, stb.) végül a gyermek- és ifjúsági irodalomban találta rá ,,saját hangjára". Gergő és az álomfogók című regénye azonnal IBBY-díjas lett (az év legjobb gyerekkönyve Európában), a szerző pedig, aki azóta mintegy 40 regényt, továbbá hangjátékot, monodrámát, musicalt és több tévésorozatot is írt, irodalmi munkásságáért 2007-ben József Attila-díjat kapott. Részlet a könyvből:És megmozdult a béka is. Csakhogy túl későn.Cuppp!A csók akkorát csattant az éjszakai csöndben, mintha vizes törülközővel cserdítettek volna egy irgalmatlanul nagy és pucér fenékre.- Hát... - sóhajtott Réka, miután szájon cuppantotta a döbbent békát. - Megtörtént, kedves. Ha most a mesék birodalmában élnénk, te csodás királyfivá változnál, rám ragyogtatnád elbűvölő tekintetedet, én pedig soha többé nem érezném magam...Eddig jutott az álmodozásban, mikor kezdte úgy érezni, hogy a karja elnehezül. Valahogy megnőtt a béka súlya! Sőt, maga a krecsi is nagyobbnak tűnt, bár lehet, hogy csak a váratlan csók okozta döbbenet miatt. Vagy mégsem! A béka hátsó lábai hirtelen lefittyedtek Réka tenyeréről. A mellsők nem sokkal később követték példájukat.A szörnyölő lány, akinek egyetlen kórházban sem tudtak még akkora injekciós tűt mutatni, amitől megrémült volna, most sikítva ugrott talpra. A tenyeréről lerázott, immár varangy méretű jószág méltatlankodó brekkenéssel bucskázott a mélybe és...Zuhanás közben tovább növekedett!Nyúl... macska... kisebb eb... nagyobb eb... kecskegida...Ilyen méretváltozásokon ment át, mire a tó partjára puffant. Ott aztán vonaglott, tekergett, nyögött és böffentett néhányat, miközben az alakja hihetetlen gyorsasággal megváltozott.Réka úgy vélte, ilyen ronda rémálma még sohasem volt. Sarkon fordulva futni kezdett a faházak felé. Azt remélte, ha az ágya mellé lép, és megrázza a saját vállát, talán felébred.- Most aztán egy tapodtat se tovább! - harsant egy tökéletesen ismeretlen, meglehetősen fiatal és ingerült hang a lány háta mögött. A szavak annyira parancsolóak voltak, hogy Réka engedelmeskedett. - Mégis, mi a lápossápos rossznyavalyakórságot képzeltél, mondd csak? Hogyan jössz te ahhoz, hogy békésen szökdécselő hüllőket markolássz fel a parti iszapból, s aztán össze-vissza cuppogtasd a szájukat, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül?
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
