Így láttuk Kodályt

Kodálynak sok arca volt; több, mint amennyit egyetlen kortársa lett lényen bármily jó megfigyelő egymaga hitelesen ábrázolhatott volna. Ebben a felismerésben rejlik e kötet jelentősége. A nagy muzsikussal közeli kapcsolatban állt kortársak több nemzedéke vállalkozott rá, hogy elmondja: milyennek látta őt. Az első emlék, amely e lapokon megelevenedik, Kodály gyermekkorát idézi fel, az időben utolsó pedig temetése napját.
Jól tudjuk: az emlékezés szubjektív műfaj, mely nemcsak azt jellemzi, akire emlékeznek, hanem azt is, aki emlékezik. Mégis harmincöt emlékezés együttes hatása feledtetheti egyes képmások esetleges vagy elrajzolt vonásait, és hozzásegíti az olvasót egy, az objektívet megközelítő élő Kodály-portré elképzeléséhez.