Napi adagok - 365 belső lépés

Háló Gyula verseinek és prózájának különleges vonása az a mifelénk szinte teljesen elfeledett tapasztalat, hogy a hit gondolkodnivalóval is szolgál. E mostani aforizmagyűjteményébe rejtett lét-észlelés pillanatzamatát és egzisztencia-teremtő erejét azonban ne az ,,empirikus", ,,esztétikai", ,,szellemi", ,,vallási", ,,transzcendentális" büszke terminusaival igyekezzünk megragadni, mert a pár soros gondolatfüzérek ennél többre szólítanak. Dialógusra. Kit önmagával, kit felebarátjával, kit a Fentebbvalóval. Miközben - ahogyan minden kis fényfolt az erdőben - olyasmit mutatnak meg a Napból, amit sohasem olvashattunk volna ki csillagászati könyvekből. Élni teljesen, élni igazán, élni egészen. Erre születtünk. Nem szabad hagynunk, hogy bármi vagy bárki meggátoljon ebben bennünket! Le merünk-e ereszkedni hát az élet mélyébe, a felszínen való cikázás helyett? Minden attól függ, van-e létbiztosító kötelünk és ki fogja annak végét. Mert Isten kell oda! E könyvecske minden mondata egy-egy kötél. Kössük a derekunkra, s a végét egyedül annak kezébe adjuk, akiben feltétel nélkül megbízunk: Istennek!