Bizonyos bekapcsolt rádiókban olykor erősen felhangzott a név, aztán taps vagy áradó kórushangok, de az udvarbeli lakók a fülük botját sem mozdították, csak trécseltek, főztek vagy kártyáztak tovább, mintha mi sem történt volna. Rákosi nem közöttünk élt, hanem valahol fent az égben.”

Az én arcom az én tablóm,
És most nem ugyanazokat az ősöket
Lehet felfedezni rajtam.
A jobb szemem
Elidegenedett a baltól.
Onnan egy másik ember
Tekintete tükröződik.”

Vannak jelek. Talán illatokat is érez, talán felfogja a szavak értelmét, talán álmodik, talán csak lebeg valahol öntudatlanul. Lebeg valahol, azt sem tudom, hogy ez mit jelent. Sehol sem lebeg, mert egy kórházi ágyon fekszik, a többi csak közhely, szépítés, kozmetikázás.”

A »csók« itt a Duna-parton csak egy villanásnyi szájösszeérintés volt, előrehajolva, mintha egymás cipőfűzőjét akarták volna megkötni, vagy egy érdekes kavicsot akartak volna egyszerre fölkapni. Azért igenis merészség kellett hozzá.”

Ha azt kérdezné valaki, hogy jó volt-e az életem, nem tudnám értelmezni a kérdést. Azt viszont kimondhatom, hogy szép volt, mégis szép, mert még mindig tudok örülni. A legjobban persze a nyugalomnak, mert az a legritkább.”