Hommage á Kosáry Domokos

"Sokféle tehetséggel született. Sok minden lehetett volna belőle. Mintákat, késztetéseket találhatott a családban. Mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, lutheránus papok voltak a felmenői... De voltak művészek is, apja zenész, anyja, Kosáryné Réz Lola író... Mindig eleven érdeklődése, sokféle tehetsége akármerre terelhette volna. Véletlenek, gondviselésszerű kényszerek irányították... Félárnyékban vagy annál is rosszabb helyzetben kellett megőrizni, ahogy lehet, hasznosítani cselekvő szellemét... De rajta, úgy tetszik, nem fogott a rontás. Inkább mintha megsokszorozta volna amúgy is hatalmas energiáit. Az első világháború után, 1919-ben, családjának huszonnégy óra alatt el kellett hagynia szülővárosát, Selmecbányát. Merthogy anyai nagyapja, Réz Géza rektora volt az ottani Bányászati és Erdészeti Akadémiának, és Csehszlovákiából áthozta az intézményt Sopronba. Ebből akár földcsuszamlás is lehetett volna. A gyökereket, akárhogy is, el kellett szakítani. De a gyerek Kosáry Domokos előtt a hirtelen menekülés helyzeteket, lehetőségeket nyitott." Pályája tüneményesen indult, s lett belőle olyan ember, aki "nemet mert mondani Rákosi Mátyásnak; aki nem árulta el tanárait és nem vett részt barátai meghurcolásában; aki nem állt be a marxizmust csaholó történészek falkájába; aki nem vált ordas eszmék útitársává". Hazai és külföldi tudósok, művészek emlékeznek rá ebben a kötetben: tanulmányokkal, szubjektív vallomásokkal. A nagy történészre, a barátra, aki "hol derűsen, hol indulatosan, hol fölényes iróniával, hol felpaprikázott kirohanásokkal küzdött azokért az ügyekért, eszmékért, amelyek mellett egész életére elkötelezte magát - a kiművelt, toleráns, európai Magyarországért".