Leírás
Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit
szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba
kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk
között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple
alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva
nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt,
ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül
imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A
kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti
unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy
megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És
vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
”Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi
titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad
elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat
árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb
barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és
ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan
megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég
nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának
feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben
Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült.
2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben
szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő
világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem
tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy
számára nincsenek tabuk.