Leírás
Kevesen vannak ma Magyarországon, akik annyiféle sorssal találkoznak a
munkájuk során, mint Jakupcsek Gabriella hiszen egy-egy televíziós évad
során kisebb városnyi emberrel beszélget. Meghallgatja beszélgetőtársait
a nevét viselő műsorban, átadja a tudását szakmai rendezvényeken vagy
tréningek irányítójaként, és persze magánemberként társaságban, szülői
értekezleten, sőt egyszerűen csak az utcán. És miközben a számtalan
történetet átszűri a lelkén, azokból az élet általános esszenciája
keveredik ki. Majd továbbadja a hallottakat, viszi magával, folyamatosan
dolgozik rajtuk. Nem hagyja nyugodni, vajon hogyan lehetne
megfogalmazni a tanulságokat a többi ember számára, miként lehetne
érzékennyé tenni, elfogadásra és pozitív gondolkodásra sarkallni
másokat.
Ezek között a történetek között akad drámai, megdöbbentő, megható,
szomorú, vidám, hihetetlen és torokszorító, de az összes sors közös
jellemzője, hogy történik valami, ami megváltoztatja a főszereplő
életét. Fordulóponthoz érkezik, vennie kell egy nagy levegőt, és
döntenie kell. Jakupcsek Gabriella ezeket a helyzeteket állítja
reflektorfénybe, hogy aztán segítsen levonni a következtetéseket. A
felkavaró történetek sokáig foglalkoztatják, meg akarja érteni őket, a
mélyükre szeretne hatolni.
Vajon hogyan készül fel ezekre a találkozásokra az ismert műsorvezető,
akinek az a hivatása, hogy másokat meghallgasson, közös gondolkodásra
hívjon, és fontos ügyeket a közbeszéd részévé tegyen? Visszatalál-e a
saját életébe úgy, hogy közben megőrzi a lelki egyensúlyát? No és milyen
szerepet játszanak ebben a komplex folyamatban az illatok?
Jakupcsek Gabriella megrázó, elgondolkodtató, megindító vagy akár vidám
történeteken keresztül ad választ ezekre a kérdésekre. Minden egyes
sztori utazás, lélekben és a valóságban is, a felkészüléstől a
helyszínre taxizáson és a beszélgetésen át a hazaútig és az élmény
elengedéséig.
Beengedés és kiengedés - ez a két kulcsszava ennek a kötetnek. Vagyis a
lelkierő folyamatos áramlása, amikor a jót beengedjük, a rosszat pedig
hagyjuk, hadd szálljon minél messzebbre tőlünk. Amikor hiszünk abban,
hogy akármilyen üres, érzelmi vákuumot teremtő világban élünk is, mindig
kell lennie bennünk elég lendületnek ahhoz, hogy kitöltsük reménnyel,
emberséggel.