A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van
Könyvbemutató
Leírás
Noha a Bhagavad-gita számtalan kiadást megért már, és rendkívül széles
körben olvassák önálló könyvként, eredetileg a Mahabharata, az ősi
szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mahabharata egészen a
jelenlegi Kali-korszakig felöleli az emberi történelem eseményeit. E kor
kezdetén, mintegy öt évezreddel ezelőtt történt, hogy az Úr Krsna
elbeszélte a Bhagavad-gitat barátjának és hívének, Arjunának.
Párbeszédük - minden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási dialógusa
- egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete előtt hangzott el. Az
ütközetben Dhrtarastra száz fia és ellenfeleik, unokatestvéreik, a
Pandavák, azaz Pandu fiai álltak szemben egymással.
Dhrtarastra és Pandu fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai.
Dhrtarstra, az idősebb testvér vakon született, ezért a trón, mely
egyébként őt illette volna meg, öccsére, Pandura szállt. Pandu fiatalon
meghalt, s öt gyermekét Dhrtarastra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a
trónra ültettek. Így aztán Dhrtarastra és Pandu fiai együtt nőttek fel a
királyi palotában.
Dhrtarastra fiai azonban (különösen a legidősebb, Duryodhana) gyűlölték a
Pandavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dhrtarastra
azt akarta, hogy ne Pandu gyermekei, hanem saját fiai örököljék a
királyságot.
Duryodhana Dhrtarastra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli Pandu ifjú
fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura és unokatestvérük, az Úr Krsna
körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi
támadást.
Az Úr Krsna nem közönséges ember volt, hanem maga a Legfelsőbb Istenség,
aki alászállt a Földre, s egy virágzó dinasztia hercegének szerepét
játszotta. Ebben a szerepben Pandu feleségének, Kuntinak, vagyis
Prthanak, a Pandavák anyjának unokaöccse is volt. Rokonukként és a
vallás örök fenntartójaként kegyében részesítette és megvédelmezte Pandu
jámbor fiait.