Artmagazin 119. - '80-as évek különszám 2. - 2019/8.

Ez már a második Artmagazin-különszám, ami azokat a művészeti jelenségeket igyekszik rekonstruálni, amelyek jellemzően csak a 80-as évek sok szempontból speciális, a bezártságérzet és a kényszerek szülte különleges kreativitás által meghatározott időszakában jöhettek létre. A tartalom, akárcsak az első
különszám esetében, főleg Balázs Kata és Szabó Eszter Ágnes kutatásain alapul, az ő interjúikat, írásaikat egészíti ki egy tanulmány Király Tamás divatsétáiról, illetve az a különálló műmellékletként megjelenő anyag, ami Bachman Gábor munkája - és a különszám fő szenzációja, hiszen Gábor általában senkinek nem ad interjút, senkinek sem nyilatkozik. Csakhogy mi ketten dolgoztunk együtt a hosszú nyolcvanas évek végén (a kilencvenesek elején), amikor a magyar televízióban a Wahorn András által kitalált Kultúrember címmel futó sorozatban, ahol néha riporterként szerepeltem, lett egy "Kultúr-Bachman" rész is. Talán ennek a közös munkának köszönhető, hogy Bachman Gábor az Artmagazinnal kivételt tett, és egy előkészítő látogatás (Kata, Eszter), majd szerkesztési egyeztetési körök tömege (én) után elküldte azt az anyagot, ami tulajdonképpen önmaga egy Bachman-mű, és amelyet a Bachman Gábor és Bachman Merál által tördelt, változatlan formában közlünk. Ebben Bódy Gábor és Király Tamás alakja és szerepe is kirajzolódik - Gábor helyettük is emlékezik, hiszen ők már nem tehetik ezt meg. A 80-as évek és főleg az akkori underground közeg sok esetben falta fel saját gyermeit, hol rögtön, hol csak később. Itt kell megjegyezni, hogy az Artmagazinban most közölt anyagok, Bachman visszaemlékezése és az interjúk is elsősorban a művekre, azok létrejöttének körülményeire koncentrálnak - egész vállalkozásunk arra jött létre, hogy dokumentálja a korszak elveszett vagy csak töredékeiben fennmaradt művészeti jelenségeit. (Az olvasó eligazodását a sok, azóta esetleg elfeledett vagy eleve kevéssé ismert szereplő között az utolsó oldalon névmutató segíti.) Mindez még csak az első fázis, amit követnie kell majd a magánéleti szálak
részletesebb kikutatásának elsősorban a női-férfi pozíciók szempontjából, illetve az egyes érzékenységektől eltekintő, a közléseket egymással összevető kritikai feldolgozásnak is. De ez már a huszas évek dolga lesz.