Kedves Krisztina! A Dolce Vita c. könyve akkora siker a családomban, hogy nekem már akkor is jó kedvem kerekedik, amikor ránézek, mint ahogy boldog vagyok egy csokor bazsalikomtól, amelyet a piacon ölszámra veszek, ha szezonja van. A tésztasalátája, a ragujai, a paradicsommártása immár fogalom lett. A proseccot már kizárólag parmezánrögök kíséretében fogyasztjuk:-))), ezzel is elsajátítva azt az életérzést, amelyet csak Róma adhat meg: a Fiorin sétálgatva, gyönyörködve a rengeteg színes zöldség-gyümölcs-fűszer látványában, a mindig jókedvű forgatagban, az igazi (nem előre csomagolt) parmiggianot kóstolgatva tapasztalhatjuk meg az igazi életigenlést. Grazie Krisztina!
Csak a legjobbakat tudom elmondani a könyvről és tartalmáról. Amikor olvasod, már érzed a késztetést, hogy nekiállj elkészíteni bármelyik ételt....akár magadban, akár egy jó hangulatú baráti főzőcske keretében. Mennyei élmény....és nagyon sok újat tudunk meg....hogy többek között, miért kell a paradicsomszószt másfél óráig szelíd tűzön főzni....nekem volt időm, kipróbáltam...és tényleg KELL az a másfél óra....
Krisztina! Köszönöm az élményt:-))))))