Tony Parsons

A kedvenc feleségem - redbaron

Tony Parsonstól megszokott stílusban és alapossággal megírt könyv. Mint szinte minden regényében, a pontosan leírt környezet, a hitelesen átadott hangulat teszi összetéveszthetetlenül egyedivé a művet. És természetesen azok a mondatok, amikben mindenki magára ismer, amiket mindenki legszívesebben aláhúzna, és amit mindenki idéz...

Nem lehetsz angyal... - redbaron

Tony Parsonst fordítani nem egyszerű vállalkozás. Kiderül ez az Európa kiadó 'Nem lehetsz angyal' c. kötetéből is. Azt várnánk, hogy Varga Monika számára - aki nagy szerepet játszott abban, hogy az írót a hazai olvasóközönség megszerethesse - a sokadik kötet után ez már holmi ujjgyakorlatnak számít. Az, hogy talán még ilyen hatalmas tapasztalat mellett sem szégyen időnként a szótárhoz nyúlni, kiderül a következőkből. Hangsúlyozom, a következő kritikai észrevételek elsősorban a fordításnak szólnak, a könyvről alkotott véleményemet az eredeti, angol nyelvű kiadás oldalán mondtam el. Amitől egy fordítást fordításnak nevezünk, az elsősorban a szöveghűség. Itt persze nem elsősorban szolgai másolásra kell gondolni, azonban a gondolatok eredetisége lényeges. Mit kezdjünk például a könyv 245. oldalán található mondattal: "...Hunt volt az egyedüli hím, aki több évtizedes szexuális gyakorlatot tudhatott maga mögött, egyedül ő kóstolt vörös márnát, és csak neki volt bepárásodó szemüvege - ...", amikor az eredeti szöveg ezt még csak meg sem közelíti. Ha a fordító kicsit is utánanézne, kiderülne, hogy a "love handle" az a kis deréktáji hájfelesleg, amit az angol találóan azért hív így, mert bizonyos alkalmakkor jó fogódzót jelent. Ha a "mullet" szót nem bliccelte volna el az első oldalon, akkor mostanra már megtudta volna, hogy az egy ('77-ben kifejezetten ódivatúnak számító) frizura, de márnához semmi esetre sem hasonlít (pláne vöröshöz). És valószínűleg talált volna jobb szót a 'smoky lenses'-re is, ami inkább színezett üveg, mintsem pára. De ez csak egy mondat a számos leiterjakab közül - példaként álljon itt néhány: 1. old catch his death - halálra fagyni (VM - "halálos nyavalyát fog összeszedni" - egy vizes nadrágtól?) 19. old dropping acid - betépni (VM - "savval locsolni" - de vajon ettől miért lesznek látomásaink?) 81. old his meat and two vegs were given an unexpected airing - kilógott a gatyából a férfiassága (VM - "lába közül váratlanul kiszorult a levegő" - de ezen a harcedzett tyúkok vajon miért pirulnának?) 84. old he had trouble boiling a kettle - kétbalkezes, még egy teavizet sem tud felforralni, ez angolhonban hatalmas sértés lehet - (VM - "túlontúl gyakran hevíti a kanalát" - Skip valóban drogos, de most éppen nem erről van szó) 88. old. across the pitch in some empty football stadium - botorkáltak a futballstadion sötétjében - (VM - "baseballstadionok ütődombjain" - nem tudom, '77-ben volt-e egyáltalán baseball Londonban - annyira tipikusan amerikai) 179.old getting their hat trick - mesterhármas a szexben (VM - "kalaptrükk" - ennyire egyértelmű lenne?) És amitől egy fordítás minőségivé válik: érdemes lett volna eldönteni, hogy a dalcímeket lefordítja-e vagy nem, de mindenképpen következetesen. Az egyszer más lefordított film és könyvcímeket érdemes a közismert formában citálni: On the Waterfront - Rakparton, Elia Kazan filmje. A Fawlty Towers magyarul Waczak szálló néven lett ismert. A "Baj van a részeg tengerésszel" magyar változata is népszerű, de az itt közölt kis rigmusok (199.old) biztosan nem énekelhetők a dallamára - helyenként még a szótagszám sem stimmel. Az eredeti címben szereplő John Sebastian dal valóban nem nagyon közismert, helyette a "You may not be an angel" elfogadható, de akkor a fordítás szövegében is (29.old - "nem vagy angyal...") illene ugyanazt idézni, különben semmi értelme. Linda Lovelace figurája talán Magyarországon nem annyira népszerű (a Deep Throat sokatmondó című pornófilm tette világhírűvé) mindenesetre a vicces pólófelirat (64.old) csak akkor valóban szellemes, ha az eredeti - "choked" - "megfullasztottam" szót használjuk. Amennyiben a fordító a leendő olvasóközönség értelmi színvonalát felbecsülve érdemesnek tartja megmagyarázni, hogy a "paki" a pakisztániból ered, akkor talán elmondhatná nekünk azt is, hogy Chi-Chi és An-An a londoni állatkert két sztár pandamacija volt. Talán a kiadónak érdemes lett volna a nem lespórolni a lektorra költött pénzt. Reméljük, a következő Parsons regény (My favourite wife) fordításának kiadása előtt megteszik.

Stories we could tell - redbaron

Megkerestem vele kiadókat, de nem ragáltak - igaz közben kiadták magyarul :-) CD nélkül... A magyar fordítás címe: Nem lehetsz angyal - ami egy másik dal címe, de kétségtelenül illik a könyv hangulatához. Deszpinának (és mindenkinek aki szereti Tony Parsont) pedig ajánlanám az azóta angolul megjelent My favourite wife-ot. A Parsons rajongók ugyancsak szeretni fogják Karel van Loon Kakukkfióka c. könyvét.

Stories we could tell - Deszpina

Aki Parsons egyéb regényeivel ismerkedett meg, ott a férfi-nő-gyermek érzékeny ábrázolásával találkozik. Ez a regény merőben más. Magam is bajban voltam a hivatkozott zenékkel (nem ismeretükkel), jó részüket viszont a YOUTUBE-on megtaláltam, ami sokat segített abban, hogy a könyv mondanivalójához közelebb kerüljek. Érdemes elolvasni. Egy új világ tárul ki előttünk. Redbaronnak meg azt ajánlom, próbáljon megkeresni egy kiadót a fordításával, hogy azok is hozzájuthassanak a műhöz, akik nem tudnak angolul. (CD-s ötletével együtt).

The family way - Deszpina

Tony Parsons abszolút hitelesen és érzékenyen ábrázolja a nő-férfi-gyermek kapcsolatot valamennyi művében. Olvasmányos stílusa garantálja, hogy regényei letehetetlenek legyenek. Ez is olyan.

Stories we could tell - redbaron

Ez a könyv Tony Parsons személyes vallomása, mindhárom főszereplő alakjába kissé belegyúrta saját magát, közülük mégis talán a fenti ismertetőből kimaradt Terry a legjellemzőbb. A magyar olvasók számára a a mindent átszövő zene világa kissé idegen, hiszen ebben az időben Magyarország meglehetősen elszigetelt volt (talán egy CD melléklet segítené az akkori könnyűzenei irányzatokban járatlanok számára is a beleélést). A könyv mégsem fog csalódást jelenteni azoknak, akik Tony Parsons korábbi könyveit olvasták. A tőle megszokott őszinteséggel és öniróniával győz meg bennünket arról, hogy nemcsak a tökéletes emberek szerethetők. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Tony Parsonst és persze tud angolul (egyelőre magyar fordításról a magamén kívül nem tudok)

A családban marad - T. Ági

Tony Parsons szuper! Mindenkinek ajánlom az összes eddig megjelent könyvét.