Salman Rushdie 1947. június 19-én született Bombeyban, gazdag
muzulmán családban.
Szülei nem sokkal születése előtt telepedtek át
Bombeyba a vallási csatározásokkal terhes Kasmírból. Apai nagyapja urdu
költő, apja Cambridge-ben nevelkedett üzletember volt.
Szülei hívő muzulmánok voltak, de gyermekeiket liberális
szellemben nevelték. Rushdie-t tizennégy éves korában Angliába küldték
tanulni. 1964-ben megkapta a brit állampolgárságot. A híres cambridge-i
King's College-ban történelmet hallgatott. Miután 1968-ban diplomázott,
visszatért szüleihez, akik közben az 1964-es indiai-pakisztáni háború
idején a muzulmánokat ért atrocitások miatt a pakisztáni Karacsiba
települtek át. Rövid ideig a pakisztáni televíziónak dolgozott, de
felháborította a pakisztáni cenzúra, és inkább visszament Angliába. Egy
évig Londonban színészkedett, majd 1971-től 1981-ig reklámszövegíró
volt.
A hetvenes évek elején kezdett írni. Első regénye, a
Grímusz 1975-ben látott napvilágot. A cím a perzsa mitológia mitikus
madarának, a Szímurgnak az anagrammája. A regény főhőse, Szárnyaló Sas,
az axona indián a halhatatlanság birtokában keresi az élet értelmét,
kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, mert az a
halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már
adósa maradt. Rushdie e mágikus hatású, gyönyörű meséje későbbi
műveihez hasonlóan tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a
"fantasy" elemeiben.
A nagy áttörést pályáján következő regénye, az 1981-ben megjelent
Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A regénnyel Rushdie elnyerte a
Booker-díjat. A cím arra az ezeregy gyermekre utal, akik India
függetlenné válása után, 1947. augusztus 15. első órájában születtek, de
a gyermekhalandóság miatt kilencéves korukra csak 580-an maradtak. A
túláradó gazdagságú nyelven írt mű India történetének allegóriája: a
Bombayban játszódó történet főszereplője, az ezer gyermek egyike, Szalím
Szinai az indiai történelem allegorikus megfeleltetéseként szerepel.
1983-ban
látott napvilágot a Pakisztán történelmét feldolgozó tanmeséje, a
Szégyen. 1988-ban jelent meg negyedik regénye, a Sátáni versek, amit
követően az iráni iszlám vallási vezetők fatvát, azaz egyházi átkot
mondtak ki Salman Rushdie-ra. Ez tíz éven át szó szerint halálos
fenyegetést jelentett a szerzőre és mindenkire, aki részt vett a mű
nyilvánosság elé kerülésében.
A kötet kiinduló motívumául apokrif
Korán-részletek szolgáltak. A regény óriási felháborodást váltott ki a
muzulmán világban. Sokan Mohamed próféta szentségtörő paródiáját látták a
Sátáni versekben. A muzulmán közösségek világszerte tiltakozó
tüntetéseket szerveztek, amelyek több halálos áldozatot is követeltek. A
könyvet az indiai kormány szinte azonnal betiltotta, a felháborodott
hívők sok helyen nyilvános könyvégetéssel tiltakoztak. 1989-ben az iráni
Khomeini ajatollah 1,5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére.
Rushdie azóta inkognitóban él, 1993-ig egyáltalán nem mutatkozott
nagyobb nyilvánosság előtt. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a
halálos ítéletet, de Rushdie még ennek ellenére sem érezheti magát
biztonságban.
A kényszerű bujkálás idején, védőőrizetben írta az
1990-ben megjelent Hárún és a Mesék tengere című, gyermekeknek szóló
meseregényét, amelyben a szanszkrit elbeszélésirodalom és az
Ezeregyéjszaka világa pazarul keveredik a nyugati narratív
hagyományokkal.
Rushdie 1991-ben jelentette meg az Imaginary
Homelands 1981-91 (Képzelt szülőföldek, 1981-91') című esszékötetét,
1994-ben pedig a Kelet, nyugat című novelláskötetével jelentkezett. A
kilencvenes években két regénye jelent meg: A mór utolsó sóhaja (1995),
Talpa alatt a föld (1999). A Fúriadüh 2001-ben látott napvilágot. A
Sálímár bohóc címmel 2007. novemberben jelent meg.
Az író számos nemzetközi zsűri és bíráló bizottság tagja. Díjai: 1993. Booker-díj, 2003. MAN Booker-díj
Salman Rushdie háromszor nősült. Két fia van, első házasságából való fia, Zafar 22, harmadik házasságából származó fia, Milan 5 éves.
2007. november 28-án az Ulpius-ház kiadó meghívására jött Magyarországra, rajongói nagy örömére.