Az utóbbi időben sajnos nagyon kevés időm jut olvasni. Vagy csak rossz könyveket veszek a kezembe? Nem tudom, de az biztos, hogy a Tisztákkal nagy bajba kerültem. Ugyanis a kevés szabadidő ellenére nem tudtam nyugodtan letenni, viszont olvasni is szörnyű bizonyos értelemben. Mint ember, én mindent kívülről, szenvtelenül szemlélek, emellett vizuális alkat is vagyok. A Tiszták elképesztő részletességgel jeleníti meg azt az iszonyatos világot, amiben Pressiának fel kellett nőnie, és könyörtelenül beszippantja az olvasót, még egy olyan embert is, mint én. Amit Pressia természetesnek, megszokottnak vesz, az számunkra a tömény borzalom. A tartalmat olvasva valami ködös, "lightos" világra számítottam, itt-ott valami zombiszerű mutánssal, de ahogy haladtam a könyvben, egyre több iszonyat jelent meg előttem. Az objektivitásom sem segített. Nem sirattam meg ugyan semmit és senkit, nem rándultam össze olvasás közben, de ahányszor csak szünetet tartottam, előttem lebegtek a képek, és a vége felé közeledve észrevettem, mennyire közel kerültek hozzám a szereplők. Mintha a kis csapattal menekültem és harcoltam volna, minden veszteségük után sajgó ürességet éreztem, minden apró örömük szinte eufóriával töltött el. Még most is, hogy befejeztem a könyvet, érzem azt, amit már nagyon régóta nem: hogy ellátogathattam egy másik világba, élhettem egy másik lény életét. A különös lényeket pedig kedvem támadt lerajzolni. Szörnyű világ, elképesztő teremtmények, remek karakterek, fájdalmas történet, csodás könyv. Érdemes elolvasni. Nem csak fiatal felnőtteknek, hanem bárkinek ajánlom, aki egyértelműnek veszi az életét. A könyv után kicsit átértékeli az ember a dolgokat.

Tegnap fejeztem be a könyvet és hát el kell mondjam nem kicsit megrázott a történet. Valóban sok volt benne a vér a szenvedés és hát sajnos a halál, de mindezek ellenére nagyon tetszett, nagyon megfogott Pressia, Partrigde és a többiek története. Nekem az elejétől a végéig tetszett és megrázott egyszerre. A könyv olvasása közben akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés, hogy ha egy ilyen szörnyűség bekövetkezne ebben az életben, a mi életünkben vajon ki és hogyan élne túl egy ilyet... Ajánlom mindenkinek.

Hát, hol is kezdjem Nem volt könyv a könyvben, de nem bánom Nem volt pasiszerelmem, ezt sem bánom. Viszont volt jó sok kín, szörnyűség, megnyomorított emberek, amiről egy disztópiának szólnia kell. Hiba volt vonaton olvasnom, mert ott sírtam, nem egyszer. Hiba volt a második rész megléte nélkül elolvasnom a Tisztákat, mert most rághatom a kefét, hogy mi lesz a következő részben :) Ez a könyv egy régi érzésre emlékeztetett. Amikor az asztal lapján kitárt kézujjaink között egyre gyorsabb ütemben koppintottuk oda a kés hegyét Egy ember sincs, aki ilyet játszva soha ne szúrta, vagy vágta volna meg magát. Félsz, de csinálod. Olvasás közben rettegtem a leírt világtól, emberi roncsoktól viszolyogtam, tágra nyílt szemmel próbáltam elképzelni az anyákat, megsirattam soha fel nem növő gyermekeiket, Sedge a szívembe lopta magát a megmaradt emberségével. Pedig akár ez is lehet a jövő. Tetszett, belém épült, hacsak lelkileg is, de visszavonhatatlanul :)

Megrázott, elképesztett, elgondolkodtatott, beszippantott, berágta magát az álmaimba, a gondolataimba, és hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kell atomkatasztrófa által sújtott területen élnem a fordítás szókincsbeli hiányosságait nem méltatom, kifinomult nyelvezet nélkül is ötcsillagos könyv.

Valamelyik író egyszer azt mondta, hogy minél többet szenved egy szereplő a könyveiben, annál jobban szeretik őt az Olvasók Azt kell mondanom, hogy ebben a könyvben talán egyetlen szereplő sem volt, akit ne szerettem volna. Sőt! Annyira a szívemhez nőtt Pressia, Lyda, Bradwell, Partrigde és El Capitan, hogy azóta is itt tanyáznak, és nem tudom kiüldözni őket innen! Mert igen. Ez a könyv nagyon hátborzongató, nagyon sötét, nagyon morbid és nagyon meredek! Bevallom, az elején nehéz volt túljutnom. Annyira sok volt a világ leírása, a karakterek, a deformitások, nagyon nehéz megemészteni. De muszáj végigolvasni! Muszáj, mert tudnunk kell, hogy mi is történhet, ha így élünk tovább! És muszáj, mert olyan élményt kapunk, amit még sohasem! Én megemelem a kalapomat az írónő előtt, hiszen ennyire kidolgozott és tudatosan felépített könyvet ritkán olvas az ember. A legkisebb rovaroktól kezdve a bogyós növényekig megelevenedik ez a disztrópikus világ annyira vizuális és élvezhető, teljesen beszippant, mintha Te magad is ott járnál! A történet maga pedig! Elrettentő és nagyon hihető és nagyon .borzasztóan jó! szó szerint!!! :-) És ha már kidolgozottság: annyira leleményes és ötletes dolgokat talált ki Baggott! Teljesen el vagyok hűlve: pl: a rejtjeles beszéd a zárkák között, vagy az anya rejtvényei! Nem semmi! Szóval, ajánlom mindenkinek! Elgondolkodtató nagyon és tényleg kell hozzá lelki erő, hogy elolvassuk! Mert fáj az igazság.

A történetet magát egyszerűen imádtam.Amúgy is szeretem a morbid dolgokat és ez valami iszonyatosan jó volt.A főszereplőket mind szeretem és sokakban kellemesen csalódtam.Pressia,El Capitan és Helmund valamint Bradwell története is nagyon megrázó volt és az egybeolvadás is elég borzasztó.A könyv viszont egyszerűen elvarázsolt.Igaz sok időbe tartott mire kiolvastam , de csak azért mert nem akartam , hogy vége legyen és próbáltam magam moderálni , hogy lassabban haladjak, de így is vége lett.Ha kedvenc szereplőt kéne választani az elég nehéz döntés lenne , de én Bradwellt választanám.Ő volt az aki a legjobban megfogott a történetben és őt szeretem a legjobban.Szóval ismét újabb kedvenc könyvet avatok.Alig várom , hogy magyarul megjelenjen a második része.

A történetet magát egyszerűen imádtam.Amúgy is szeretem a morbid dolgokat és ez valami iszonyatosan jó volt.A főszereplőket mind szeretem és sokakban kellemesen csalódtam.Pressia,El Capitan és Helmund valamint Bradwell története is nagyon megrázó volt és az egybeolvadás is elég borzasztó.A könyv viszont egyszerűen elvarázsolt.Igaz sok időbe tartott mire kiolvastam , de csak azért mert nem akartam , hogy vége legyen és próbáltam magam moderálni , hogy lassabban haladjak, de így is vége lett.Ha kedvenc szereplőt kéne választani az elég nehéz döntés lenne , de én Bradwellt választanám.Ő volt az aki a legjobban megfogott a történetben és őt szeretem a legjobban.Szóval ismét újabb kedvenc könyvet avatok.Alig várom , hogy magyarul megjelenjen a második része.