Frances Mayes könyvei élni és örülni tanítanak. Ez nagy szó a mai világban, hiszen sokszor annyira sietünk, hogy elmegyünk a kisebb nagyobb csodák mellett. Úgy gondolom ezt az életérzést, amit festina tarda-ként említ a könyvében, neki is fokozatosan kellett megtanulni. Cortona valóban jó hely! A háza és kertje pedig nagyon szép.
A csodálatos cortona-i tájat, az olasz ételeket, sajátságos mindennapjaikat mutatja be az írónő. Művészettörténeti, kulturális felkészültsége, tárgyi ismerete, és a művészetek, festészet iránti érdeklődése lenyűgözött, szinte a számban éreztem az olasz ételek egyedülálló ízét.
Mayes életszagúan maradandót alkotott, amiként bemutatja a villa (nyaraló) teljes átalakításával járó munkálatokat, az etruszk fal újraépítésének buktatóit, az olajfák telepítését, gondozását, és az olajszüret nehézségeit. Mindeközben megismerkedhetünk a legnagyszerűbb toszkán ételek, italok elkészítésével. Az olasz tájak, kultúra és a gasztronómia szerelmeseinek kötelező olvasmány.
A Napsütötte Toszkána folytatása a könyv és mint sok folytatással megesik, ez sem éri el az első kötet szintjét. Nem arról van szó, hogy rossz könyv, csak el lettünk kényeztetve az első résszel és ugyanazt várjuk. De ez már nem ugyanaz. A tájleírások itt sokkal részletesebbek és számomra a sok recept már zavaró volt. Azonban még így is az a könyv, ami legalább egyszer érdemes végigolvasni.
Csodás volt a könyv! Ajánlom mindenkinek. A film azonban nem teljesen az, ami a könyvben van. Ugyan a film is jó volt (szerencsés volt a szereposztás), de nekem a könyv sokkal jobban tetszett.
A könyv nekem nagyon tetszett, a hangulata miatt, de a stílusa néhol egy kissé zavaros. Érdekes, hogy az írónő kreatív írást tanít az egyetemen, ugyanakkor a könyvében néha bekezdésenként más helyszínre, más időbe ugrik és néha nem igazán lehet érteni miért. Mindazonáltal amiről ír, az egészen elvarázsol, és nagyon ötletes a receptgyűjtemény is, érdemes kipróbálni őket, eddig nem csalódtam. A film nem is mérhető hozzá, az csak egy ezredik romantikus film.
Láttam a filmet,a könyvet most akarom elolvasni.A kettő között elmentem Cortonába....hát mit mondjak,lenyűgözött.Már most tudom hogy vissza fogok menni.
Kicsit más a véleményem, bár én abban a helyzetben vagyok, hogy a legtöbb helyen már jártam amiről ír az író, de ahol még nem, ahhoz olyan hangulatot teremt, hogy legszívesebben egyből indulnék. Igaz, hogy még csak a könyv felénél tartok, de nagyon bele tudom magam élni az író helyébe. tetszik.
Én a filmet láttam,de elakarom olvasni a könyvet!Mikor másodszor is láttam a filmet eldöntöttem hogy meg kell néznem toszkánát!Meg is tettem,még annál is lebilincselőbb hely mire számítottam,teljesen rabul ejtett!
En eloszor a konyvet olvastam el,a filmet csak utana neztem meg.A film nem tetszett,a konyv lebilincselo volt.Minden evben ujra olvasom.nagyon szeretem.
Nagy lelkesedéssel kezdtem olvasni a könyvet, elsősorban a tájak miatt, de kissé csalódnom kellett. Az írónő próbált kiragadni képeket, illatokat, érzéseket, de az összhatás számomra túl csapongó lett. A Napsütötte Toszkána jobb volt.
Szerintem mint irodalmi alkotás nem egy nagy szám a könyv. Útikönyvnek és szakácskönyvnek inkább megfelelő. Nem tetszik benne, hogy az írónő szinte semmit sem árul el magáról.
Fantasztikus a könyv, mikor kezembe veszem és elkezdem olvasni, egyszerre minden gondomat elfeledem és nagy nyugalom, boldogság lesz úrrá rajtam. Ajánlom mindenkinek!
Nagyon szeretem Olaszországot, ezért keltette fel az érdeklődésemet a könyv és azonnal megvettem mindkét kötetet. A könyv hangulata semmihez sem fogható. Az írónő minden olvasót ráébreszt arra, hogy az igazi boldogság az egyszerű hétköznapok apró örömeiben, egy virág szépségében, egy csodálatos illatban, egy fantasztikus ízben, egy gyönyörű épületben , egy ritka műalkotásban éppúgy jelen van mint az emberi kapcsolatokban és érzelmek okozta eufóriában...Mindenki olvassal el most, aki a télből a nyárra vágyik:)
2003.07.22-én este sikerült a Bramasole birtokon (sajnos csak az ajtóban, mert az írónő és Ed partyra indultak) dedikáltatni a könyvet. Kedves, közvetlen emberek. Most vettem meg a 2. könyvet. csak ajánlani tudom mindenkinek, akit Olaszországból nem csak az Aqua-parkok és a Velencétől keletre húzódó üdültető komplexumok érdekelnek.
A könyv olvasása közben érzem az illatokat, látom a színeket, hallom ahogy a kőművesek faragják a köveket. Én is otthon vagyok toszkánában. Nekem nagyon-nagyon tetszett, sok hasonló könyvet szeretnék olvasni !!