Palahniuk egy igen erős olvasmányt tett le az asztalra. Bizarr, groteszk, gúnyos humorú és felkavaró valamilyen módon talán az összes benne szereplő történet (van benne jópár), és ezeket a történeteket csak annyi engedi összekapcsolni, hogy mesélőik három hónapra össze vannak zárva egy elhagyott színházban. Mindegyikük azzal a céllal vállalkozott erre az elzártságra a világtól, hogy majd ott megírják a mesterműveiket, csakhogy egy ilyen helyen, ilyen embereknél a valóság és a fikció nem sokban tér el... - a könyv abból indul ki, hogy mindenki különlegesnek hiszi magát, és bármit megtenne, hogy ezt bebizonyítsa, de ez sem egyéb, csak párhuzam a mai világ, és társadalmi rendszer testet öltött üresjáratai közt. Chuck Palahniuk szatírikus képe nem is tűnik olyan szatírikusnak erről a beteg világról.