Nekem egyáltalán nem tetszett.
Igaz tényleg lehet ilyen zsúfolt minden, és szinte az öregek bölcsessége jön elő, mint mikor az unokáknak mesélne.
van benne egy két jó sztori, de kb 3 kiváló idézed van benne nekem a kedvenc az ez kb. így hangzik:
"Az élet nem azért szép mert az, hanem mert én annak látom"
Én azt mondanám hogy a Hrabal könyveket ezzel a könyvel kellene nyitni. Az elején megtudja az ember hogy hó komoly minden, és egyszerre a végén rájön arra, hogy szinte minden milyen vicces, és minden milyen igaz, és kemény, olyan mint az élet maga.
Röhögsz.
De szívod a fogadat, hogy igen, miért ölsz, és miért voltál itt, ebben a háborúban, maradtál volna otthon.
De mindenkit hazavárnak, és mindenkit szeretnek, még akkor is ha nem tér haza.
Mi a háború, az elnyomás, mi az hogy élni, igen hihetetlen de benne van 100 oldalban, vicc humor, fájdalom, és az élet.
Igaz.......Igaz......
Ha a túlságosan zajos magányban tényleg rászakadna az öt tonna könyv... ha a gyöngéd barbárokban nem állna ennyire feje tetejére a világ...ha a világ nem lenne ennyire egyszerű, sörszagú és ordenáré...akkor lenne értelmetlen a lét. Mert így legalább elviselhetetlen és kibírhatatlan. Ezért kell továbbmenni. Ez a döbbenet hatja át a két kisregényt.