Vava

A polihisztor szerzőt irodalmi berkekben elsősorban jeles vadászíróként tartják számon. Jelen gyűjtemény elbeszélései az ember legjobb barátjáról, a kutyáról szólnak, aki kiváló, okos, hűséges, és ha kell, önfeláldozó társa az embernek, vagy éppen magányos hős, ha a sors úgy hozza. Czifferszky István sokra tartotta a kutyát, de leginkább a kutya és gazdája kapcsolatát, melyet sorskötésként definiált a címadó elbeszélésben: "a sorskötés, az a kötés, ami csak ember és kutyája közt lehetséges, ha egymáshoz valók". Ilyen kötés van Vava és gazdája, vagy Jancsi, a gátőr fia és egy hatalmas újfundlandi között, akit a kisfiú maga ment ki az áradó Dunából a Kutya az árban című elbeszélésben. A kötetben nemcsak a sorskötés kialakulásáról olvashatunk, hanem arról is, amikor ez a kötés valamilyen ok miatt megszakad, mint például a Nagyrablóban, vagy pedig kibővül, adott esetben egy kisbáránnyal (A sete bárány és a kuvasz). A záró elbeszélés (Az istenes rendőr) pedig egy nagyon kedves és mulatságos példája a sorskötésnek, ahol egy öregemberről a kutyája "gondoskodik".