Tűnődés csillagok alatt

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
Aboldogság tört szárnyúmááára
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is
- megviseltek a hosszú századok
szétosztom minden örömörn,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama,
ne hosszabbítsd a kínjaim!

Részlet