Eszti babája

Szöllős Vera gyerek volt még, amikor szüleivel és nagyszüleivel deportálták. A nagy utazás és a családi láger kitörölhetetlen élettapasztalat lett számára. A Soát megelőző, békésnek tűnő, paradicsomi időkre azonban éppen életkoránál fogva nem igazán emlékezhet. A szorongás és rettegés élményei a szeretet és bizalom élményeivel keverednek a reménytelenség és rettenet képeiben újra és újra felragyog egy-egy boldog pillanat.
Szöllős Vera erőssége a kis, jelentéktelennek tűnő, mindennapi dolgok megragadása. Személyes sorsának egyes elemei vissza-visszatérnek írásaiban: hol tematikusan is megjelenítve a kapcsolatot az elbeszélő és az elbeszélés hőse között, hol pedig csak áttételesen jelezve, hogy kiről is van szó valójában.
A személyes perspektíva és hang hitelessé teszi a történeteket, melyekkel a kollektív zsidó otthon mellett a saját női otthonát is megteremti.
Pécsi-Pollner Katalin