Szeretetről, sötétségről

Szeretetről, sötétségről

lunanyuszi | 2011-10-08 00:12:00

A huszadik század és valahol a kietlenség közepén létrejött egy állam vérből és homokból, reményből és fájdalomból. Tudunk róla sokmindent, mégis oly keveset. Tanultuk történelemből, olvashattuk nemzetközi jogi vetületét, szerepel majdnem minden esti híradóban, aztán értelmezzük okosan vagy előítéletektől terhelve. Ebben a könyvben megismerjük egy kicsit Izraelt, ott leszünk Jeruzsálem egyik szegény zsidó kerületében, amikor megtudják, létrejöhet, hallgatjuk a kerület talán egyetlen rádióját, aztán az emberek artikulátlan üvöltését, mintha évezredes fájdalom és feszültség szakadna fel, s halljuk a kis Ámosz apját, ezt a napot nem felejted el, amíg élsz, mostantól senki nem bánthat azért, mert... Aztán Ámosszal együtt halljuk az arab kerületek csendjét, s próbáljuk vele együtt elképzelni, mit érezhet most az a szép lány. És hallunk híreket támadásokról, halálokról, győzelemről, vereségről, csak tudnánk, melyik melyik. Itt nem lehet győzni vagy vereséget szenvedni, mert átmeneti úgyis, mert nincs igazság ebben a harcban. Ők nem hiszik, hogy van, pedig pátosz nélkül, , hazaérzet nélkül, nem lehet megvívni ezt a majdnem testvérháborút. Hinniük kell, hogy helyük van azon a földön vagy valahol a földön. Izrael korai történetét és benne egy családét énekli meg az író, sokszor csapong, mintha élőszóban mesélne, ismétli magát, persze szándékosan, hogy már mosolyogva bólogassunk, igen a nagymama fél a kórokozóktól, tudjuk, már mondtad. Néha távolságot tart, mintha csak tudósító lenne, néha mintha kicsit gúnyolódna mindenen, amiben hitt, aminek a része volt. Látjuk az új embereszmény, a zsidó földműves szemszögéből a diaszpórából odasereglett nyamvadt népséget. A racionalista szemszögéből a haszid meséket. Ámosz szemszögéből mindent és mindenkit, a család tragédiáját és az ő személyes tragédiáját, az író válságát, a kamasz suta szégyenlősségét, egy fiút, aki ebben a furcsa világban saját maga akar lenni, mégis megfelelni az apa elvárásainak és a földműves-pionír eszményképnek egyszerre. Közben néha elbeszélőt vált, mert azt ő nem mesélheti el, mert róla még mindig nem tud igazán beszélni, vagy Talmud-vitákat imitáló értekezést folytat arról, lehet-e arab sajtot enni. Felszabadít szavakat, mondatokat, tabukat is talán, és szórakoztat, elgondolkodtat. Néha jelenlévővé tesz, bennfenntessé, mint az első szeretkezés vagy az ENSZ határozat kihírdetésének éjszakáján, néha csak leír, s ránk bízza az érzelmeket. Folymatos író-olvasó kommunikáció ez a könyv, érzések, gondolatok, emberi történetek és a közelmúlt történelmének egyvelege. Nem sugallja, hogy valamelyik ezek közül fontosabb lenne a többinél, inkább azt, hogy minden fontos. Ettől is szeretni lehet. Csodás olvasmányélmény.