Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon - MAGYARORSZÁGON

A kötet tanulmányai az 1945 utáni magyar közoktatás-politika és pedagógia néhány kérdéskörét dolgozzák fel. Egy olyan időszakra koncentrálnak tehát, amelyre a politika mind külsőségeiben mind tartalmában erősen rányomta a bélyegét. A közelmúlt tanulmányozása számos elméleti és módszertani kérdést vet fel a neveléstörténészek számára. A személyes érintettség, a különbözőképpen megélt, felidézett, meg- és rekonstruált emlékek sajátos történetkutatói attitűdöt igényelnek. Az e korszakból származó írásbeli dokumentumok kezelése, forrásértékük megállapítása fokozott odafigyelést igényel. A szerzők igyekeztek a szakszerű történeti kutatás kritériumait érvényre juttatni, és arra törekedtek, hogy az elmúlt évtizedek egy-egy pedagógiai történésének, jelenségének korabeli forrásokon alapuló, ma érvényesnek tűnő értelmezését adják. Így került feldolgozásra az Új Iskola utolsó tanéve, a neveléstudomány akadémiai jelenlétének átalakulása, a tanítóképzés 1951-es tanterve, a gyermekvédelem korabeli állapota, a korszakból származó válogatott fotóanyag, az 1956-os balatonfüredi pedagógus-tanácskozás, az időszakhoz kötődő közoktatás-politikai vezetők tevékenysége.