Rubens

"Az a rózsaszín hús, micsoda telt idomok!" - Rubens stílusának gazdagsága gyakran vált ki ilyen fogadtatást. Némely művészettörténész szerint ő "a barokk királya"; hozzátéve, hogy a barokk festészet gyakran hajlik át a romantikába, és kevés festő illusztrálja ezt az összefonódást ily tökéletesen. "Szó se róla - érvelnek mások - : a romantika egyfajta őrület, egészségtelen és humortalan művészet, melyben az ember szembeszáll a természettel, mely összeroppantja. Ki lehetne távolabb az ilyen őrültségtől, mint Rubens, aki két lábbal a földön járó ember, vidám, kiegyensúlyozott, és kicsattan az egészségtől." Egészségből és életerőből szinte túl sok jutott neki; művészetében mindezt felhasználva, szemmel láthatólag minden erőfeszítés nélkül uralkodik a természeten, s így az embert - és még inkább a nőt - a maga dominanciájában ábrázolja. Lehet, hogy Rubens egyszerűen egy klasszikus. Ha így van, akkor egyedülálló a klasszicizmus effajta gazdagságának megteremtésében, mely magában foglalja a lendületes mozgást, elhajló testeket és stílusának nyilvánvaló színpadiasságát. Művészetének rokonai közül Delacroix-ról például azt mondják, hogy ő egy "megszelídült Rubens", vagy Renoirról, hogy Rubenstől örökölte azt a szenvedélyét, hogy ilyen érzékletesen kizárólag molett női testeket fessen. Tartalom Festő, udvaronc és követ, 1600-1620 A Midrasz-műterem, 1620-1630 A legszebb nő Antwerpenben, 1630-1640 Életrajzi adatok