Rövid az élet

Onetti 1950-ben írt nagyregényében - mely a XX. századi spanyol nyelvű irodalom egyik csúcsteljesítménye - célok és emlékek nélküli antihősök bolyonganak, és rettenetes tettek, véletlenek vagy kompromisszumok rabjaként vesztésre állnak az életben. Mindannyiuk léte Brausentől, a főhőstől függ, aki forgatókönyvet ír, s teremtő ihlettel megalkotja a képzeletbeli Santa Maria mikrovilágát, benne a vergődő, sodródó szereplők hosszú sorával. S közben önmagát is megkettőzi, sőt megháromszorozza: létrehozza saját hasonmását egy Díaz Grey nevű orvos, valamint az ellenfele, Arce alakjában. Ám ezek a teremtett alakok egyszer csak kiszabadulnak teremtőjük hatása alól. Onetti bravúrosan szövi a krimis elemekben is bővelkedő történetet, melyben a szálak megsokszorozva, gyakran párhuzamosan vagy épp körkörösen futnak, és előbb-utóbb befonják az alkotót és az olvasót is. A sanzonbéli „rövid életet" a szerző ironikusan, sőt cinikusan értelmezi, s műve ironikusan utal az ars longa, vita brevis bölcsességére is; ám e modellértékű regényben végül mégis egyedül a művészetben talál menedéket a hős, s az álmodott álmot állítja szembe a rövid élettel. Juan Carlos Onetti (1909-1994) Montevideóban született, hosszú éveken át Buenos Airesben élt; Madridban, emigrációban halt meg. Volt újságíró, könyvtáros szerkesztő, a többi közt a legendás Marcha című uruguayi folyóirat alapítója. Jelentős díjakat kapott, a legfontosabbat, a „spanyol Nobelt", a Cervantes-díjat 1980-ban vehette át. Hatalmas életműve többkötetnyi novellát, kisregényt és hat nagyregényt tartalmaz.