Félsz az ördögtől? Nos, akár félsz, akár nem, akár hiszel benne, akár nem, tapasztalnod kell, hogy a világban gonosz erők is működnek. Ezt a gonoszt
nevezték el ördögnek, a racionálisan gondolkodók csak szimbolikusan, a hívő lelkek pedig személyes szellemi energiaként.
A valláspszichológus szerző követi az ördög jelentkezését a Bibliában, eltöpreng azon, hogy ő is Isten fia, s mint ilyen, talán saját kísértői sikerének ellendrukkere. Bemutatja a napkeleti kultúrák különböző ördögfiguráit, a forró és hideg sátánt, az akarat és az öncélú kín okozás ördögét. Elmondja, hogy ez a sötét erő miként tevékenykedik a politikában, a szerelemben és a gazdaságban. Felteszi a kérdést, hogy vajon megidézhető-e a sátán és elűzhető-e?
Kitér a New Age harcára a vallási és nemzeti elkülönülés ellen, a sátános álvallásokra
és az emberiség jövőiére a világosság és a sötétség harca szempontjából. Mindebben sok az élettapasztalat, a filozófia, a humor, a kétely. A szerző a tőle megszokott könnyedséggel, igen olvasmányosan adja elő érdekes és néha súlyos mondanivalóját.
"Szabályos előszó
Éppen 12 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy írok egy Ördög-könyvet. A könyv írása közben infarktust kaptam. Majdnem otthagytam a fogam. Megrémültem, és
félredobtam a kéziratot, amely hála Istennek azóta elveszett. Hiszek-e tehát az Ördögben? Az érzelmeim tartanak tőle. Az értelem tagadja. A tudatom számára viszont egyre gyanúsabb, hogy igenis van valamiféle gyorsan erősödő gonosz sugárzás a világban.
Azután még valami: Röstelkedve be kell vallani, hogy egy ördög érdekesebb,
mint egy angyal. A bűn mindig érdekesebb a jónál. A rendetlenség a rendnél, a
zegzugos tér a sima modernségnél, a homály az áttekinthető világosságnál, a
kuckó a szobánál. Tessék csak megkérdezni a gyerekeket.
Mint író, sok jogos szemrehányást kaptam azért, hogy gondolatok tömegét vetem fel anélkül, hogy kifejteném őket, és hogy nagyon gyorsan váltom a témákat, és ezzel az olvasót egyfajta szellemi éhezésre ítélem. Ez tudatos alkotási módszer. Ibseni szavakkal szólva én is kérdezni akarok valamit az olvasóimtól, netán a társadalomtól, de semmiképpen nincs szándékomban véleményt sugallni.
2001 nyarán elkapott egy máig tisztázatlan okú betegség, amibe kis híján belehaltam. 2002. január harmadikán a fürdőkádban Szerpej O. Prokofjev sátántanulmányát olvastam, amikor halálos izgalom fogott el. Egyszerre megtudtam, eljött az ideje, hogy megírjam az én Ördög-könyvemet. Nyögve kiugrottam a kádból, és amúgy vizesen a géphez ültem. Leírtam a címet. Akkor hirtelen halálfélelem tört rám. A Sátán egyszer már figyelmeztetett.
De most dacossá váltam. Eleget éltem, a halhatatlan istenek szorgalmasan megmutatták nekem a világot, amelybe megtestesültem, a karmám, vagy csak szüleim véletlen mámora következményeként. Hát öljön meg a Fekete Úr, ha erre érdemesnek tart a születő könyv miatt. Sőt ez legyen a jel: Ha megöl hiszek benne. Ha
nem, legalább megszabadultam egy téves rögeszmétől, vagy annyit megtudtam, hogy ne hencegjek valakiségemmel, szellemi jelentéktelenségem nem vonja magára e nagyúr figyelmét.
Ezért egy jelszó nevében ütöttem le az első billentyűket: Csak azért is!
Popper Péter
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
