Piet Mondrian

Halála előtti utolsó interjújában elmesélte, hogyan tanította őt kiskorában rajzolni édesapja, aki maga is szívesen készített litográfiákat a templom számára. Amikor Piet 1892-ben az amszterdami Művészeti Akadémiára jelentkezett, apja jómódú, befolyásos protestáns barátoknál szerzett szobát számára. Valószínűleg arra is rábeszélte őket, hogy fia tanulmányait is fizessék, mivel ő nem tudott rá pénzt előteremteni. Közvetlenül Amszterdamba érkezése után Mondrián egy, még ma is létező radikális protestáns gyülekezet, a Gereformeerde Kerk tagja lett, amely 1900 előtt szorosan együttműködött a konzervatív, úgynevezett Forradalomellenes Párttal. Mondrian 17. századi elődei nyomán egész sorozatnyi vallásos tárgyú illusztrációt készített. Bár később a modern festészet egyik vezető alakjává vált, akkortájt híven követte a modern művészet ellen küzdő egyháza előírásait. A festészet abban az időben beköszöntő új korszakát ma "absztrakt expresszionizmusnak" nevezzük, melynek művészi álláspontja a formanélküliség ideálját hirdette. Mondrian, aki egész életében kiállt a geometrikus tiszta forma mellett, legutolsó festményein újra kísérletet tett a ragyogóan tarka raszter és a színezett vonalak egyesítésére.