1001 könyv amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz - A regény történetének teljes körű krónikája

Óriási szkepszissel fogok bele mindig az efféle enciklopédikus teljességgel kecsegtető kötetekbe. Mint a sorozat többi darabja, az 1001 film és lemez után az 1001 könyv is előnyben részesíti az angolszász kultúra termékeit. Kétséges vállalkozás, hiszen nehezen feltételezhető akár a legjobb brit irodalomtörténeszektől is, hogy néhány esetleges fordítás alapján képesek bemérni a világirodalmat, például a kis nemzetek irodalmának kanonizált legjobbjait. Ezúttal viszonylag kellemes meglepetésben részesültem.

Mi magyarok 6 szerzővel vagyunk képviselve, s ami azt illeti, a kötetet összeállító ítészek keveset tévedtek. Márai, Kertész, Konrád, Esterházy és Krasznahorkai valóban méltán kerülhettek bele a kötetbe, én magam talán Nádas nevét nevét hiányolom, aki az Emlékiratok könyvével szerepelhetett volna, s persze Ottlik Iskolájának is nagyobb a súlya, mint ahogy a briteknek erről fogalmuk lehet. S van a magyar vonalnak kirívó kakukktojása is: Gárdonyi Géza. Ő az Egri csillagok című közepesen erős ifjúsági kalandregényével kapott helyet, aminek talán az lehet az oka, hogy az angol válogatók figyelembe vették a Nagy Könyv című interaktív játék magyar változatának keserű végeredményét. Gárdonyi helyett sokkal inkább Molnár Ferenc nevét vártam, aki amerikai hatástörténete, a Pál utcai fiúk külföldi sikere révén, illetve esztétikai szempontból is kívánatosabb lehetne. Ugyancsak fájlalom, hogy Máraitól természetesen a parádés külhoni sikereket elért A gyertyák csonkig égnek került a lajstromba, mondjuk a Naplók vagy a Föld! Föld! helyett. Ahogy egyébként az is érthetetlen, hogy a külföldön legnépszerűbb magyar író, a napokban elhunyt Szabó Magda kimaradt. No de ne panaszkodjunk, örüljünk annak, hogy egyáltalán jegyeznek minket.

Az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz lényegében a regény történetének tisztes krónikája, s az Ezeregyéjszaka meséitől Daniel Kehlmann A világ felmérése című 2005-ös könyvsikeréig próbálja összefoglalni, mely könyveknek elengedhetetlenül fontos a megismerése. Kiszámítottam, s az én ritmusomban ehhez az 1001 könyvhöz körülbelül 17 év volna szükséges. Szerencsére néhány százat már korábban letudtam. Dicséretes szempont, hogy míg az 1001 film esetében sok-sok hollywoodi lektűr szerepelt, addig az 1001 könyv elsősorban a szépirodalomból táplálkozik, igazi ponyva szinte nem is akad.

A vaskos, gazdagon illusztrált kötet háromnegyedét persze a huszadik század alkotásaiból meríti. Bár lehetne azon vitatkozni, hogy kitől épp mit választottak be a kötetbe, a szép lista szinte minden lényeges alkotótól szerepeltet egy-egy remekművet. Persze így is hiányoznak nagy nevek. Cortázar Ugróiskoláját, amelynek magyar fordítására várakozom, például kihagyták, s még sorolhatnám, de ez már a szőrszálak hasogatása volna. Míg a válogatás megfelelőnek nevezhető, a regényekhez mellékelt nyúlfarknyi szövegek némelyikéről ez aligha mondható. Akadnak persze profi, lényegre törő tömörséggel megfogalmazott remek fülszövegek, de sok helyütt félreértelmezésekbe és átgondolatlan, felszínes kijelentésekbe botlunk. Ennek talán számomra legfájdalmasabb példája, amikor egyik kedvencemről, Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című regényéről a rövid szöveg utolsó bekezdésében bizonyos SamT azt írja: Lehet, hogy a regény a kelet-európai felkelések allegóriája, lehet, hogy elmélkedés a népi kultúráról Lehet, hogy kísérlet a gótikusnak a giccs karmaiból való kimentésére

Amikor itt tartottam, nem tudtam eldönteni: vajon valóban ennyire rosszul sikerült az angol fordítás és nem ugyanazt a könyvet olvastuk, vagy a brit irodalmár szélsőségesen szabados olvasatairól híres, netán el sem olvasta a könyvet? Hasonló felszínességgel szembesültem, amikor a Harmonia caelestis-ről a következő íródik: angol megfelelője talán az Ulysses hallucinációs részei. Ilyenkor persze megkérdőjeleződik az egész vállalkozás hitele, hiszen ha magyar könyvekről ilyesmit írnak össze, akkor vajon hogyan bízzam egy arab, japán vagy szenegáli klasszikus zanzájában?

Két fontos tanulság mindenképpen van: ez a kötet legfeljebb csak ugródeszka néhány valóban fontos ínyencfalat megismeréséhez. Én például máris felfedeztem magamnak a holland Jan Wolkers nevű szerzőt, akitől A halál árnyékának völgyét már el is olvastam: komor, príma darab a hatvanas évekből, éppen a részemre született. A másik tanulság pedig az, hogy a magyar műfordítás, hiába minden heroikus erőfeszítés, még mindig csak búsan kullog a világirodalmi folyamatok után. Amennyiben megpróbáljuk fellelni a boltokban és a könyvtárban a kissé idegenül csengő neveket, hatalmas hiányérzetünk támad. Én magam első körben 30 olyan szerzőt írtam fel a kötet alapján, akik felkeltették az érdeklődésemet és ebből 26-nak egyáltalán nem is létezett magyar nyelvű változata. Pedig el kell olvasnom őket, mielőtt meghalok.

Novics János (boltvezető)