Nedves tájak

Első mondat:

Aranyerem van, amióta csak az eszemet tudom.

   A német könyvpiac valósággal felbolydult egy éve Charlotte Roche minden eddigi szexuális tabura fittyet hányó könyvétől, amely az őszinteség-nyíltság normáit új dimenziókba helyezte. (Nem mellőzhető adat: fél év alatt több mint 1.5 millió példányt adtak el belőle, és eddig 29 ország vette meg a könyvkiadás jogát!)
   A regény a kritikusokat is megosztotta. Egyesek szerint a Nedves tájak nem más, mint színtiszta pornográfia, mások viszont állítják, hogy ez a sodró erejű könyv egy rémült és magányos, fiatal lány brutálisan nyers szókimondással megírt vallomása. A szépelgő köntörfalazást totálisan mellőzi az írás, és azt vágja az olvasó arcába, hogy a test a legfontosabb, a lélek nyavalygásai pedig csak gyötrelmet okoznak számunkra. Ahogyan persze a főszereplő számára is, aki úgy próbál védekezni ez ellen, hogy abszolutizálja a test szerepét, funkcióit - legyünk mi is nyersen szókimondók: a szexualitást, a polgári erkölcs szerint szégyellni való testnedvek hatalmát holmi érzelmek fölött. Mindez olyan szokatlan szövegekben ölt testet, amelyekre az átlagolvasó talán nem vevő, de akiben működik az "ami az emberben van, az emberi" elve, a megértésnek a mesterkélt szabályokat felülíró vágya, érteni fogja a ragyogó íráskészségű szerző törekvését.
   Vitába szállni vele persze kinek-kinek szíve joga, ám elítélni azért, mert az élet jelenségeit saját tapasztalatai alapján rangsorolja, egyszerűen vétek lenne. Az a puszta tény, hogy a dolgok néven nevezése és az úgynevezett négybetűs szavak Charlotte Roche számára a mesélés legtermészetesebb részei, nem riaszthatja el a valódi olvasókat egy megrendítő, nem mindennapi élménytől, egy páratlan tehetség felbukkanásának örömétől.

Charlotte Roche könyve igazi beavatási szertartás. Sokkoló utazás a szexualitás és a testnedvek birodalmába.