Naplók 1924-1925

Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra. Ezeknek az 1924 és 1942 között írt naplóknak jellegzetessége a töredékesség. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levél- és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja - talán ránk, kései olvasókra gondolva. Naplói 2010-től több kötetben jelennek meg, posztumusz müvekként gazdagítva a hatalmas írói életművet. 1924-1925-ben a publikált és a bizalmas írások is többfelé elkötelezettek: szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, Simonyi Máriának és Magoss Olgának. Móricz a naplóírás segítségével vészeli át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyeget.