Mitya

Ez a könyv elsősorban gyerekkönyv, mégis három nemzedéknek szól. Amit a 8-12 éveseknek elmesél, az nagyrészt új a szüleiknek is, nagyszüleiknek viszont gyermekkorukat idézi fel. Sok humorral mutatja be a múlt század 30-as, 40-es éveit, amikor Magyarországon még nem ismerték a kólát, a televíziót, nem létezett internet, mobiltelefon, és nő nem lehetett mérnök vagy rendőr. Az iskolákban, ahol a tanítók verték a kisdiákokat, szigorúan megkülönböztettek úri és proli gyerekeket. A srácok a grundokon fociztak, a budapesti házak kapui nappal nyitva álltak, a posta pedig gyors volt és megbízható. A tejet tejcsarnokban vásárolták, vagy a milimárik vitték házhoz, a fővárosi utcákon ló vontatta szekerek jártak, a Dunán lapátkerekes gőzösök pöfögtek. Aztán jött a háború, a bombázások, őrült világ kezdődött. A szerző kisfiúként egy hadikórházban sebesült katonákat vigasztalt, egyszer hátulról látta Horthy Miklóst, és református létére zsidóként bujkált Szálasi barátjának lakásában.