A mandulafa

Nem mehetsz vissza, hogy másképp kezdd a múltat, de elindulhatsz előre, hogy másképp fejezd be a jelent.

E történet magvait több mint húsz esztendeje vetették el. Még középiskolásként kerültem tartósan külföldre, szórakozást és kalandot kerestem, szabadulást az otthoni felügyelettől. Eredetileg Párizsba kívánkoztam, de szüleim elvetették az ötletet, és arra a nyárra inkább a rabbi lányával Izraelbe küldtek. Akkoriban annyira tájékozatlan voltam az ottani helyzetről, hogy azt hittem, a palesztin az izraeli szinonimája. Hét év múlva, amikor hazatértem az USA-ba, már többet tudtam, mint szerettem volna.
Michelle Cohen Corasanti

***

A palesztin Ihmed Hamíd kisfiú korától azzal a tudattal él, hogy semmit sem tehet családja és barátai megmentéséért. Izraeli ellenőrzés alatt álló területen cseperedik föl, egy olyan faluban, ahol mindenki otthona, megélhetése és javai elvesztésétől fél, de leginkább mégis attól, hogy egymást is elveszíthetik. Ihmed tizenkettedik születésnapján ez a félelem valósággá válik: édesapját bebörtönzik, családját megfosztják otthonától és minden vagyonától, szeretett öccse, Abbász pedig a gyűlölet fogságába esik. Ihmednek meg kell találnia a módját, hogy gondoskodhasson övéiről, és jobb jövőt biztosíthasson önmagának. Különleges matematikai tehetsége révén elkerül háború dúlta szülőföldjéről, hogy végül Amerikában olyan életet teremtsen, amilyenről nem is álmodott volna...
A mandulafa elsöprő erővel mesél a szeretet erejéről, a gyűlölet áráról és a jóvátétel lehetőségéről.