Első mondat:

Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch kastély ura könyvet a maga mulatságára kezébe nem vett, a Nemesi Almanachot kivéve; ebben tennivalót talált üres óráira, vigaszt a bánatosakra; mélységes csodálat és tisztelet kerítette hatalmába, mikor a számukban egyre fogyatkozó legősibb nemesi családokat fellapozta; és bármennyire felbosszantották a házi bajok, csip-csup kellemetlenségek, ingerültsége azonnal szánakozó megvetéssé szelídült, ha az elmúlt száz esztendő megszámlálhatatlan újnemesének nevét tartalmazó lapokat forgatta; végül, ha az eddigieket egykedvűen futotta volna át, ott volt az az oldal, amelyen soha nem lankadó
érdeklődéssel olvashatta a maga történetét - kedvenc könyve egyébként is mindig ugyanott nyílt ki.

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem...
A Meggyoző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.
A termék egyetlen üzletünkben sincs készleten.