Idegen emberek

1930-ban jelent meg először ez a regény, amely az első világháború utáni életérzés egyik legszemléletesebb tükrözője. Hősei ahhoz az „elveszett nemzedék"-hez tartoznak, amelynek vergődéséről az ekkortájt keletkezett legtöbb európai regény fájdalmas képet rajzol. Márai idegen emberei a vesztes ország számkivetettjei, akik új hazát keresnek. Befogadás és kirekesztettség közötti emigráns létük egyik állomása az inflációban fuldokló Berlin, aztán következik Párizs, a győztes város. Lehet-e új hazára lelni a művészetek fővárosában? Képes-e Európa kulturális fővárosa feledtetni Kazányt vagy Budapestet? Elegendő védelem-e a szerelem a környező világ, az „új haza" okozta megpróbáltatásokkal szemben? Több mint hetven év távlatából már egy másik emigráció okozta keserűség is belejátszik ebbe a regénybe, amely először jelenik meg a Helikon Kiadó gondozásában.