Lady Susan

Lady Susan

Vacskamati78 | 2010-08-26 11:00:00

Jane Austen (1775. december 16. 1817. július 18.) Lady Susan című levélregénye 1793-94 között íródott. Művészetének egy érettebb, tapasztaltabb szemléletű, kissé borongósabb szakaszában. Noha választékos nyelvezete és sziporkázóan szellemes iróniája a megszokott, a regény légköre némiképp...

Jane Austen (1775. december 16. 1817. július 18.) Lady Susan című levélregénye 1793-94 között íródott. Művészetének egy érettebb, tapasztaltabb szemléletű, kissé borongósabb szakaszában. Noha választékos nyelvezete és sziporkázóan szellemes iróniája a megszokott, a regény légköre némiképp feszültebb; korának visszásságait kíméletlenül leleplezi. Távol áll már tőle az az elnéző gyöngédség, az az optimista ártatlanság, amivel oly vonzóvá tette az 1700-as évek kifinomultan társalkodó arisztokráciájának mindennapjait. Miközben olvastam a leveleket, egyre jobban gondolkodóba estem: vajon valóban ennyire romlott lehetett az akkori arisztokrácia? Ahogy haladtam előre a levelekből kibomló történet útján, csak forgattam a fejem, mert úgy tűnt, azt is hátsó szándék vezérli, aki elsőre erkölcsösnek tűnik. Ki barát, ki ellenség? Kitűnő jellemábrázolás minden egyes levél. A churchilli Vernonok és De Coursyk, valamint az ő rokonuk, az özvegy Lady Susan (Vernon), annak barátnője, Mrs Johnson, és Lady Susan leánya közötti levélváltást követhetjük nyomon. A középpontban Lady Susan áll. Stílusa akképp' váltakozik, hogy mik a szándékai. Szenvtelenül hazudik, negédesen nyájaskodik, ha "ügye" azt diktálja, míg máskor őszintén megnyílik, egy cseppet sem törődve azzal, hogy milyen következményei lesznek annak, ha lelepleződik. Sőt! Gátlástalanul használja fel lányát céljai elérése érdekében, ám amikor részben kudarcot vall, máris, akár egy macska talpra esik, és továbblép, félredobva a megfélemlített, bátortalan kamaszt. Tisztában van erősségeivel: szépségével, meggyőző erejű érvelési képességével, s mert élettapasztalatának köszönhetően könnyedén felismeri mások gyengéit, gyengeségeit, kedvére játszhat áldozatai érzelmeivel. Felszínes kapcsolatai, úgy tűnik, egy cseppet sem zavarják. Amíg kellemes fényűzésben, független döntéseket hozva élhet, nem baj, ha nincsenek, őszinte és mély érzelmeken, ragaszkodáson alapuló baráti kapcsolatai. Kielégítik az ifjú örökösök, vagy férjek (!) behódoló pillantásai. Ha valaki hátráltatja elképzeléseinek megvalósulását, azt bosszúszomjasan gáncsolja el, mosoly mögé rejtett gonosz fondorlataival. Eleinte nem értettem, miért Lady Susan e levélregény címe. Mert a levelezők közötti levélváltás mondanivalója mindig aszerint súlypontozódik, hogy kinek a szemszögéből értesülünk a történtekről. Aztán rájöttem, hogy a churchilli események, jellemek és viszonyok alakulásának egyetlen mozgatója Lady Susan viselkedése és szándékai. Kicsit csalódott vagyok, mert amikor már menthetetlenül belesodródtam a történetbe, hirtelen vége szakadt. Persze ennek is célja van. Így még megbotránkoztatóbb a végkifejlet, amelyről már nem egy levélből értesülünk, hanem az írónő rövid, záró beszámolójából. Austen e kevéssé ismert regénye bízvást számíthat olvasói elismerésére, rajongóinak pedig biztos vagyok benne, nagyon-nagyon tetszeni fog.