Babilon

Babilonia Dél-Mezopotámiában, a mai Irak déli részén feküdt, határai északon Bagdadig, délen a Perzsa-öbölig terjedtek. Történeti értelemben viszonylag későn jött létre Kr. e. 2. évezred elején. Neve mind a mai napig a gazdagság és pompa, valamint a pogány dekadencia képzetét idézi fel. Korának leglenyűgözőbb városa volt, annak ellenére, hogy története, illetve jelentősége később alakult ki, mint Mezopotámia más városállamainak. Nem Babilonba „szállt le a királyság” először a legendás Özönvíz előtt, és nem találjuk nevét azon ősi városoké között sem, amelyek történetét oly nagy szorgalommal másolták a babiloni írnokok. Ókori vetélytársai között megszerzett vezető helyét a történelmi és földrajzi szerencsés adottságainak köszönhette, valamint tehetséges uralkodói dinasztináinak, akik nagyon jól használták ki Sumer ősi civilizációs központjainak hanyatlását. Későbbi pusztulását Babilon sem kerülhette el, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy területén, ebben a mindössze 80 km-es körzetben találjuk „a világ történelmi fővárosainak legfantasztikusabb sorozatát”. Joan Oates kitűnően megírt munkájában a legújabb információk birtokában mutatja be Babilont azokban az időszakokban, amikor az ország legnagyobb városa virágkorát élte, ezen időszakok közé értve az ehhez a könyvhöz hasonló általános művekben oly gyakran elhanyagolt klasszikus antikvitás idejét is, amely fontos részét képezi Babilon örökségének. A több mint 130 képet és ábrát tartalmazó kötet egyedülálló témakörében és a magyar könyvpiacon többéves hiányt pótol.