Gyónás - Mi a művészet?

Lev Tolsztoj az 1870-es évek második felében miközben nagyregényét, az Anna Kareniná-t írta szinte egyfolytában a Gyónás önemésztő gondolataival küszködött. Az Anna Karenina szereplői valamennyien Tolsztoj családtagjai és közeli ismerősei köréből adaptálódtak az irodalomba; köztük hol békésen, hol lázongó elvágyódással múlatta mindennapjait ez a habókosnak tartott gróf, aki szénakaszáláskor az értelmes-munkás élet formáit keresve a parasztjaival együtt vágta a rendet. Az Anna Karenina Levinjének alakjában az író mintegy önmagát tárta a világ elé, a Gyónás szerzője pedig vagyis az első személyben beszélő Tolsztoj csaknem szó szerint megismétli Levin mondatait: Mi vagyok én?, Miért élek én?, és keresve, mi adna értelmet életének, eljut az egyetemes érvényű felismerésig: Ahol élet van, ott mióta csak létezik az emberiség a hit teszi lehetővé az életet. Az életmű mélységeinek, Tolsztoj egyéniségének közelebbi megismerését segítő Gyónás - Thomas Mann értékelése szerint - Szent Ágoston és Rousseau vallomásai mellett a világirodalom legnagyszerűbb önéletrajzai közé tartozik. A másik nagy kérdés, mely Tolsztojt ifjúságától kezdve a haláláig foglalkoztatta: Miért írok? E kérdésre is többször válaszolt, küldetését, elhivatottságát hangoztatta, ám csodálkozott - mondta már öregemberként , hogy Isten miért éppen őt, gyarló, bűnös embert választotta ki, hogy rajta keresztül szólítsa meg az embereket. A Mi a művészet? című könyvében Tolsztoj a fő európai nyelveken megjelent minden jelentős esztétikai tárgyú műről hosszabb-rövidebb ismertetést közölt. Bármilyen különös is ez a kijelentés - írja Tolsztoj - , az összeírt könyvhegyek ellenére a művészet pontos meghatározása mind a mai napig nem született meg. Ennek az az oka, hogy a művészet fogalmát a szép fogalmára alapozták. Tolsztoj javaslata szerint a művészetet nem az élvezet, a szórakozás eszközének, hanem az élet szükséges feltételének kell tekintenünk. S a művészi alkotások tartalmi oldalára és közérthetőségére helyezve a hangsúlyt, válogatás nélkül elutasította a szimbolistákat, a dekadenseket s minden olyan műalkotást, amely megítélése szerint csak a vallási tudatukat elvesztett osztályok élvezetét szolgálja. A művészet jövőjéről utópisztikus optimizmussal írja: A művészetnek ma az a rendeltetése, hogy a most uralkodó erőszak helyén megteremtse az Isten, vagyis a szeretet uralmát. A két esszé közreadásával Tolsztoj halálának századik évfordulójáról emlékezünk meg. Szerkesztette és a jegyzeteket összeállította Gerencsér Zsigmond.