Fogság

E remekműhöz fűzött értékelésekhez szeretném hozzáadni saját olvasói lenyügözöttségemet. Korszakos műnek tartom, az egyik legnagyobb hatású könyv, amit valaha olvastam. Nem egy római zsidó fiúról, nem egy fogyatákosról, nem Rómáról, nem a keresztényekről, görögökről és zsidókról szól elsősorban, hanem az Emberről és a Társadalomról. Időtlenül. Ezért érzünk annyi áthallást, látunk oly sok vélt párhuzamot a mával. Az emberi gyengeségek és hitványságok özönének bemutatásával (nem görbe) tükröt tart elénk. Sokaknak nem fog tetszeni, hogy kedvezőtlen színben tünnek fel sokan és sokminden. Kicsit tiszteletlen a kereszténység és annak kialakulása iránt, mások talán "antiszemitának" látják azért, mert számtalan galádságot mutat be, amit zsidók (is) egymás ellen (is) elkövetnek. De akit a hála, a barátság, az etnikai tisztogatás, a képmutatás, az árulás, a család, a közösség, az éhség, a tanulás és tudás, a hiúság, a háborodottság, a vágy, a szerelem, a hit és hitetlenség, a segítőkészség, a szerencse és a pech, a közömbösség, a kegyetlenség, a remény vagy a kilátástalanság lélektana érdekel, az mind értőbb és bölcsebb (nem vidámabb) lesz a "Fogság" elolvasása után. Izgalommal várom, hogy milyen lesz a más nyelvű kiadások, vagyis külföldi fogadtatása.

Az egyik legjobb magyar nyelven irt konyv amit olvastam. Cinikus, kiabrandito, megrendito, elgondolkodtato, szorakoztato, megnevetteto, minden benne van.

Furcsa, hogy nem hemzsegnek itt a lelkes beírások, de azt hiszem, tudom az okát: nehéz bármit is mondani a "Fogság" elolvasása után. Fejbekólintó, kihagyhatatlan, jóhírhozó könyv. Kinéz belőle egy világsiker. Ami persze a DaVinci-kód ismeretében még semmit nem jelent. Csakhogy erre a könyvre fix, hogy emlékezni fog, aki elolvasta. Meg az irodalomtörténet is. Spiró lenyűgöző tárgyi tudással testközelbe hozza az I. század Római Birodalmát, és átrajzolja fogalmainkat erről a világról, benne a kereszténység születésének körülményeiről. Egy percre sem téved a történelemtanár szerepébe: hangütése közvetlen, gyakran szarkasztikus, erősen áthallásos. Nézőpontja illúziótlan, de még a legvérfagyasztóbb oldalakról sem hiányzik a humor. A könyvet olvasva azt az éles levegőt szívjuk, ami a primér történések sajátja, mielőtt még rájuk halmozódott volna az őket értelmező kulturális hagyomány. Miközben rendkívül olvasmányos, régi vágású nagyregény, a "Fogság" mindvégig szembemegy előfeltevéseinkkel: sem cselekmény- és időkezelésében, sem nyelvhasználatában, sem történelemszemléletében nem azt nyújtja, amit elvárnánk. És ettől letehetetlen. Zseniális foglalata ennek a jó értelemben vett pofáraejtős jellegnek a cím. Hiába képzettársítunk Mózestől Auschwitzig, minden másképp van. Nem az írói fifika, hanem a világ tudható (és meggyőzően ábrázolt) milyensége miatt. Mellesleg dogmatikus olvasatban a "Fogság" ezerszer kényesebb ügy a fentemlített, világsikerű portékánál. Alkalmas arra, hogy vállalkozó kedvű illetékesek új "Sátáni versek"-ké nyilvánítsák. Már az minősített blaszfémia, ahogy a Názáreti minden megemeltség nélkül, hangsúlytalan, szürke mellékszereplőként "előfordul" a könyvben - valahogy úgy, mint Brueghel festményén Ikarosz. De még lesújtóbb az a kép, amit Spiró a kereszténység megjelenésének szociálpszichológiai hátteréről rajzol. De bármilyen meglepő, ez csak a felületi réteg. Mert mindaz, ami az "új" vallásban túlmutatni hivatott a társadalmi lét barbarizmusán és nihilén, de amit Spiró komolyanvehetetlen eszképista barkácskísérletként, holdkóros szerencsétlenek méltóságpótlékaként lát eleve félresikerülni, hiánytalanul megvan és szép csendesen ragyog Uri, a főhős ártalmatlan, jámbor kultúrlényében és abszurd kanyarokat vető, prózai életútjában.

Maximálisan egyetértek az előttem szólóval!

Sajnos nincs magasabb osztályzat, én ennek a könyvnek 10-est adnék. Tartalmas, szép, érdekes, igényes, szórakoztató stb. stb Jó lenne ha minél többen elolvasnák.