Életek - Tükörképek

Nyári Zsolt erős szociális érzéke sugárzik finoman árnyalt novelláiból. Ezeknek a rövid szociográfiai elbeszéléseknek egy része már megjelent lapokban, és A vöröscsillag-per című beszélgetőkönyvének részeként. Az ifjú író, költő rendkívül érzékeny a társadalom elesettjei iránt. Hőseivel mindennap találkozunk, közönséges emberek, akiket szinte észre sem veszünk körülöttünk. Akik magukról beszélnek a kötetben, szinte tárgyilagosan mondják el történetüket, Jóska bácsi például a kórházi ágyon nem túl vidám életének vége felé nem lázadozik, számot vet azzal, hogy csak Zsolt látogatja. A rideg valóságtól talán csak az Angyali mesében rugaszkodik el az író. És ott teljesen indokoltan. A földöntúli szerelem, a hétköznapok már-már rutinszerű folydogálása közben, utat talál ahhoz a közhelyhez, amit az örök boldogságnak neveznek. Nyári Zsolt mint kívülálló, leskelődő, mégis a történet szerves részeként vesz részt az elbeszélések menetében. Neki megnyílnak az elesettek. Minden sors más, a közös bennük a kitaszítottság. Mostanában, amikor mind többen szorulnak a perifériára és ott sem hagyják őket élni, nagyon fontos, hogy minél többen megismerjék az ilyen eseteket, hiszen a társadalom gyökeréig kell hatolni és magát a társadalmat, a rendszert kell megváltoztatni, amiért Nyári Zsolt a maga eszközeivel, írásaival küzd. -(Róna Judit)