Végzetes áradás

Az elhúzódó velencei tél fagyos nyirkossága amúgy sincs jó hatással Brunetti felügyelőre, amikor megtudja, hogy egy korábbi bűnügyben megismert barátját, az amerikai művészettörténész-nőt csaknem halálra verték az ünnepelt operaénekesnő házában. Kik voltak a tettesek? Mi volt a céljuk? Meg akarták ölni a nőt, vagy csak rá akartak ijeszteni? A kérdések csak szaporodnak, ahogy a vízszint egyre emelkedik a város körül, és amire elönti a tereket és az utcákat, a Doge-palotában holtan találnak egy férfit. A felügyelő a baljós áradatban gázolva ered a bűnügy nyomába, hogy az összegubancolódó szálakat végül kibogozza. Donna Leon regényeinek titka a helyszín varázsában és a ravasz, művelt, széplelkű felügyelő, Brunetti vonzerejében rejlik. De az írónő ezúttal nem a turisták napsütötte Velencéjébe vezeti el az olvasót, hanem a tél elmúltát feszülten váró városba, ahol a tavasz beköszönte előtt még el kell viselni az utcákat és a tereket elárasztó vizet, az acqua altát. Szerelmi csalódás, csalás, árulás, hamisítás és a maffia szépelgő bája – elsőrendű hozzávalók egy jó krimihez. – The Sunday Times (London)